Óriási médiaőrület, politikai nyomás, ORTT elnökségi lemondás, találgatások, elemzések, bírálatok, nemzetközi (többnyire negatív) reakció - ezek mind a Danubius és a Sláger Rádió megszűnéséről szólnak.
A Slágert elbúcsúztatták, a Danubius csendben szomorkodott, egy ország aggódott a szegény "alulfizetett", hirtelen talán munkanélkülivé váló rádiósok jövőjéért és a "saját" szeretett rádiójáért. Megszemélyesítetté váltak, mivel beköltöztek a szobánkba, ott voltak ébredéskor, lefekvéskor, utazáskor és nyaraláskor - még munka közben is.
Én ezt nem értettem. De hisz ez csak egy rádióadó, és ha megszűnik - na akkor most hova sz@rjak...??? Lesz helyette másik. Volt már ilyen. Ugyanaz a frekvencia, ugyanazok a műsorvezetők (szerény véleményem szerint az "átvett" műsorok és műsorvezetők egytől egyik csak jól jártak a cserével), ugyanazok a műsorok csak más néven. Ugyanaz a koncepció. Megváltozik a főcím, a logó, a körítés, az emberek utálkoznak egy kicsit, az érzékenyebbnek talán kissé összeszorul a torka a politikai felhangok miatt (csak nehogy megint zavargások legyenek) - aztán mindenki ugyanúgy hallgatja tovább az újakat reggel munkába menet, mint eddig.
Nekem a dolog ennél sokkal - sokkal szubjektívebb, személyesebb és szívszorítóbb.
Nekem a Danubius Rádióról az jut eszembe, hogy réges-rég, még iskolás koromban (kimondom: fiatalkoromban) elindult egy rádió. Szezonálisan sugárzott (ha jól emlékszem), főleg a nyáron kis hazánkba érkező német anyanyelvű és kemény valutát költő túristáknak. Rengeteget hallgattuk, szinte rögtön a Balatonpart és az összes ottani nyaram - élményem - barátom az eszembe jut... Az eslő kereskedelmi rádió volt, sok zenével, könnyed műsorral és német nyelvű időjárás - jelentéssel.
Ez szólt a parton a büfében, a táskarádióból a gumimatracon napozók mellett, a kocsiban - mindenhol.
És mi csak hallgattuk - ez volt a szabadság. Ez volt a Danubius Rádió. És nekem ez is marad. Olyan, mint nem sokkal később a rengeteg külföldi csatorna, ami a kábeltévé és a műholdas televíziózás jóvoltából elérhetővé vált. Olyan, mint eleinte a szélessávú internet. És szerettük. És ennek most vége. És be kell valljam, minderről meg is feledkeztem, valamiért az egyik új rádiót hirdető plakátról jutott eszembe, araszolás közben a Kossuth Lajos úton. Hazafelé, a Balatonról. Igaz, télen, igaz, nem a hazafelé tartó nyaralók, hanem a lezárt Margit Híd miatt álldogáltunk a forgalomban - akkor és ott mégis úgy éreztem magam, mintha nyár lenne: kánikula, hekk, Balaton, Kenese, nyári szünet, vakáció, foci, szörf, vitorlás, Gyuri, Balázs, Attila, Kati, Anti, Évi... Aztán rámdudáltak hátulról.
