Danubius Rádió - Class Rádió

Óriási médiaőrület, politikai nyomás, ORTT elnökségi lemondás, találgatások, elemzések, bírálatok, nemzetközi (többnyire negatív) reakció - ezek mind a Danubius és a Sláger Rádió megszűnéséről szólnak.

A Slágert elbúcsúztatták, a Danubius csendben szomorkodott, egy ország aggódott a szegény "alulfizetett", hirtelen talán munkanélkülivé váló rádiósok jövőjéért és a "saját" szeretett rádiójáért. Megszemélyesítetté váltak, mivel beköltöztek a szobánkba, ott voltak ébredéskor, lefekvéskor, utazáskor és nyaraláskor - még munka közben is.

Én ezt nem értettem. De hisz ez csak egy rádióadó, és ha megszűnik - na akkor most hova sz@rjak...??? Lesz helyette másik. Volt már ilyen. Ugyanaz a frekvencia, ugyanazok a műsorvezetők (szerény véleményem szerint az "átvett" műsorok és műsorvezetők egytől egyik csak jól jártak a cserével), ugyanazok a műsorok csak más néven. Ugyanaz a koncepció. Megváltozik a főcím, a logó, a körítés, az emberek utálkoznak egy kicsit, az érzékenyebbnek talán kissé összeszorul a torka a politikai felhangok miatt (csak nehogy megint zavargások legyenek) - aztán mindenki ugyanúgy hallgatja tovább az újakat reggel munkába menet, mint eddig.

Nekem a dolog ennél sokkal - sokkal szubjektívebb, személyesebb és szívszorítóbb.

Nekem a Danubius Rádióról az jut eszembe, hogy réges-rég, még iskolás koromban (kimondom: fiatalkoromban) elindult egy rádió. Szezonálisan sugárzott (ha jól emlékszem), főleg a nyáron kis hazánkba érkező német anyanyelvű és kemény valutát költő túristáknak. Rengeteget hallgattuk, szinte rögtön a Balatonpart és az összes ottani nyaram - élményem - barátom az eszembe jut... Az eslő kereskedelmi rádió volt, sok zenével, könnyed műsorral és német nyelvű időjárás - jelentéssel.
Ez szólt a parton a büfében, a táskarádióból a gumimatracon napozók mellett, a kocsiban - mindenhol.
És mi csak hallgattuk - ez volt a szabadság. Ez volt a Danubius Rádió. És nekem ez is marad. Olyan, mint nem sokkal később a rengeteg külföldi csatorna, ami a kábeltévé és a műholdas televíziózás jóvoltából elérhetővé vált. Olyan, mint eleinte a szélessávú internet. És szerettük. És ennek most vége. És be kell valljam, minderről meg is feledkeztem, valamiért az egyik új rádiót hirdető plakátról jutott eszembe, araszolás közben a Kossuth Lajos úton. Hazafelé, a Balatonról. Igaz, télen, igaz, nem a hazafelé tartó nyaralók, hanem a lezárt Margit Híd miatt álldogáltunk a forgalomban - akkor és ott mégis úgy éreztem magam, mintha nyár lenne: kánikula, hekk, Balaton, Kenese, nyári szünet, vakáció, foci, szörf, vitorlás, Gyuri, Balázs, Attila, Kati, Anti, Évi... Aztán rámdudáltak hátulról.

Szupersztráda

Régen, vidéken, a nagyszüleink házai előtt, az utcán, kivétel nélkül mindenhol ott volt egy pad, amire délutánoként, hét végén, szabad idejükben az emberek kiüldögéltek, beszélgettek a szomszédokkal, arra járókkal, ráköszöntek az elhaladó ismeretlenekre is. Kötögettek, rágyujtottak, töltötték az idejüket, szórakoztak, kapcsolatot teremtettek.

Ma is minden ugyanolyan, csak a platform változott: ma nem padok vannak, hanem számítógépek és mobiltelefonok; nem utcák, hanem szupersztráda - na és persze minden felgyorsult, kitágult (vagy más értelmezésben éppenhogy összezsugorodott).

Azért én kipróbálnám néha, milyen lehetett azon a padon üldögélni. Király. Nagyon lelohasztó a ma már semmire sem használt régi "bútordarabokat" látni. Mint a fekete-fehér tévék vagy a tranzisztoros rádiók a padláson. De még itt vannak. És emlékeznek, emlékeztetnek.

H1N1

Miért oltatom be magam...?

Lehet, hogy a média által gerjesztett pánik, lehet, hogy a halálfélelem, lehet, hogy a bizonytalanság miatt, de lehet, hogy az az ok, hogy Zoli is beoltatta magát. Emberek! Ha Zoli ilyet tesz, annak oka van.

Lehet, hogy egyszerűen megvédeném a környezetemet, a szeretteimet...?

Nem tudom. Az sokat elmond, hogy az utolsó napon kértem az ingyenes oltást... Lehet, hogy csak spúr vagyok...? (Ingyen van, miért ne...?) :)

Pánik? Elővigyázatosság? Félelem?

Beugrik az összes mail, amit a témában (kéretlenül) kaptam, a címlapok ("Elfogyott a vackina - sorok a patikákban"), a híradások a TV-ben, az orvosok megosztottsága... (Még régebbről pedig a szénanátha, ami ugyebár kőkemény influenza volt, ami kiirtotta az Első VH összes, az öldöklések után életben maradt katonáját, gyakorlatilag véget vetve a háborúnak)

Ehh... Túl sok az infó.!

20, de akár 10 évvel ezelőtt is minden sokkal simábban zajlott volna. "Járvány van - oltassa be magát - jó".

Amúgy meg... Már a neve se igaz ennek a vírusnak...

Churchill, Vasfüggöny

Tudja valaki, mi az összefüggés Churchill és a Vasfüggöny között...? Hagyok időt...
Nagyon sok. Sir Winston Churchill 1946 március 5-én az amerikai Westminster College - ban fogalmazott így a beszédében: "an iron curtain has descended across the continent", azaz "egy vasfüggöny szeli ketté a kontinenst".
Churchill mindíg (többnyire) hihetetlen módon - persze nincs ebben semmi csoda, egyszerűen zseni volt - sok minden előre látott a történelem folyamán. Először az erősődő Németország elleni fellépést javallotta erősen, de süket fülekre talált, sőt... Lehurrogták, kirekesztették, elszigetelték, kirúgták, eltávolították, nem hittek neki. Senki. Aztán visszahívták, mert amit előre látott, bekövetkezett. Éltették, ünnepelték, felemelték, szentté avatták. Majd a Második Világháború után (miután nem választották újra) a Szovjetúnió fenygetésére vonatkozó nézeteit ítélték el nem fogadhatónak. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha megéhette volna, visszahívják ismét.

Sokkal érdekesebb - mármint nem Churchill szempontjából -, hogy az egykor (1989 november 11-én végre-valahára lerombolt) vasfüggöny darabjai hová kerültek a nagyvilágban... Tippek...? Neeeeem, dehogy múzeumba! Amerikában (a teljesség igénye nélkül) pl. könyvtárakban, éttermekben, egy las vegasi casinoban, a Microsoft kávézójában Redmondban, a CIA főhadiszálláson Virginiában, egy Hard Rock Cafe-ban Orlandóban... Hátborzongató, nem? Nekem igen.

Az meg még sokkal érdekesebb, hogy ugyanazen helyen mondta ki 1992-ben Michail Gorbachov, a peresztrojka atyja, az enyhülés elindítója, hogy a hidegháború véget ért.

Emlékezzünk a vasfüggönyre - méginkább annak ledöntésére -, a hidegháború végére, Churchillre a zseniális politikusra, aki nélkül szinte egészen bizonyos, hogy másképp (rosszabbul) alakul a történelem.

Forrás:
USA Today