Ezt a mondatot egy kedves vendég mondta el többször a szállodában - csak tudnám, minek utazott akkor ennyit...??? De tényleg... Kiakadt (jogosan, mert a foglalása jól el volt tolva, nem is nálunk kellett volna laknia), fáradt is volt, a tengerentúli utazás minden nyűgje látszott rajta... Szóval miközben ő sipákolva panaszkodott, a férjén szegényen látszott az az évtizedes fáradtság, amit az asszony hasonló műsorai okozhattak... Ő már csak egy ágyat akart, amiben aludhat végre. De nem, oldarbordája csak kitartóan "I wanna go back to Ohio" - zott...
(Vagy hogy a túróba kell ezt írni...)
Érdekes módon a dolog engem kevésbé borított ki, mint amennyire számítottam rá, sőt, jól is jöttem ki a dologból... Valószínűleg a másnapi Tisza Tavi túra lebegett már a szemem előtt... Péntek volt ugyanis, percekre voltam a hazameneteltől... De erről a túráról majd máskor részletesebben.
Én marha bejöttem éjszaka melózni, mert még nem láttam, mit is csinálnak éjszakásaink éjszakai zárás címén az új cuccal (a már emlegetett OnQ)- márpedig ezt nekem látnom kell... Ugye... Persze... Uszodából (!) idefelé FEL KELLETT HÚZNOM A TÉLI KABÁTOM zippzárját! 10 fok sem volt, süvít a szél, eső már nincs, az ár is levonulóban... Katasztrófa sújtotta övezet lettünk. Kidőlt fák mindenfelé, áldom a céget, hogy garázsban parkolhatok...
NCIS-ről ilyeténformán lemaradok, pedig ebben a részben kémeim (NT) szerint mindenki szerelembe esik! Na majd holnap, felvételről!
Viszont, mialatt e sorokat írom, megcsípett egy szúnyog. Van Isten. Mégiscsak itt a nyár! :)
Happy Waving!
