Régen, vidéken, a nagyszüleink házai előtt, az utcán, kivétel nélkül mindenhol ott volt egy pad, amire délutánoként, hét végén, szabad idejükben az emberek kiüldögéltek, beszélgettek a szomszédokkal, arra járókkal, ráköszöntek az elhaladó ismeretlenekre is. Kötögettek, rágyujtottak, töltötték az idejüket, szórakoztak, kapcsolatot teremtettek.
Ma is minden ugyanolyan, csak a platform változott: ma nem padok vannak, hanem számítógépek és mobiltelefonok; nem utcák, hanem szupersztráda - na és persze minden felgyorsult, kitágult (vagy más értelmezésben éppenhogy összezsugorodott).
Azért én kipróbálnám néha, milyen lehetett azon a padon üldögélni. Király. Nagyon lelohasztó a ma már semmire sem használt régi "bútordarabokat" látni. Mint a fekete-fehér tévék vagy a tranzisztoros rádiók a padláson. De még itt vannak. És emlékeznek, emlékeztetnek.
! :)
VálaszTörlés