OnQ, day 4-5, 7vége

Ennek a hétnek is vége lett, pedig már kezdtem feladni... Egyébként e sorokat vasárnap este, a tél utolsó órájában írom, szóval lassan megkezdődik az új OnQ hét... A tréningek már a megszokott kómás állapotban telnek, automatikusan szívjuk magunkba a tudást. Zűrös két hét áll előttünk...

A pénteki nap Antiékkal zárult a TGI -ban (stilszerűen), jókora adag sizzling fajitas és whiskys koktélok társaságában. A hazaút vidámabb volt, mit odafelé, annyira fáradt voltam viszont, hogy alig tudtam hazavánszorogni. Nem tudtunk Antiékkal tartani salsázni. Sajnos.

Egy részlegvezetővel kevesebben vágunk neki a hétnek - viszonylag szerényen búcsúztattuk, de legalább koccinthattunk vele. Valahogy nem volt az a felhőtlen ünneplés.
Géza napon felköszöntöttük egymást a srácokkal, meg is beszéltük, hogy méltóbb keretek közt is ünnepelünk!

Vasárnap délutánra maradt az Avatar 3D (végre). Remek film, nagyon tetszett. sajnos megerősítette bennem azt az érzést, hogy az emberiség nem tud mit kezdeni magával, valamit nagyon elrontottunk és a végzetünkbe rohanunk. A film kulcsmondata (szerintem): ha kell valami, amit nem adnak, provokálj háborút, lesz ürügyed megtámadni az "ellenséget" és megszerezni, amit akarsz. Gondolkodjon el ezen mindenki egy kicsit. Aztán gondolkodjon el még jobban, legkozelebb, mikor tankol.

A futásnak megint nekikezdtem, a térdem nem fájt (ez már önmagában is csoda, nem tudtam, hogy ennyire sokat számít, a talpamnak melyik részén landolok és  hogy a térdem milyen szögben áll...), csak nagyon kicsit - ha normális technikával futok, nincs fájdalom. A térdemben. A vádlim viszont régen kapott ilyen kiképzést, olyan izomlázam van, hogy járni, sétálni gyakorlatilag nem tudok. De ez legalább elmúlik, ha rendesen folytatom a dolgot! És folytatom! Holnaptól itt a tavasz, bringa elő, futócipő leporol, úszógumi eltűnik! Asszem... :)

OnQ, day 2-3

Foglalunk és becsekkolunk, nyomjuk az iskolapadot, mint a diákok, emellett dolgozunk, néhányan a szállodában alszanak és élnek...
Éjszakás favoritunkat visszautasították, nem vehetem fel. Keep on searching.
Az egyfolytában dolgozók közül kezdenek lebetegedni is néhányan. Én is kezdek kimerülni, a napjaimra visszatekintve sajnos egyre több hibát vélek felfedezni magamban, magamon...

A kora reggeli kelés (ez azt jelenti, hogy fél órával korábban kelek...) is kikészít. Itt kérek elnézést mindenkitől aki 6-ra jár melózni. :) Csak az itthon főzött saját kávé tart ébren... Holnapra egy spéci brazil kávéval lepem meg magam a Frei kávék közül! :) És holnap még ügyeletes is vagyok.

Itthon egy jó meleg fürdővel indítottam, whiskey-t kortyolgattam (jóféle burbon, Woodards Reserve, Zoliéktól...), közben átböngésztem a napi híreket (Isten áldja a wifit), majd Kis Doresszel online bankoltunk és számolgattunk kicsit. Rájöttünk, hogy sosem lesz saját lakásunk. :)

OnQ, day 1

Kicsit besűrűsödni látszanak a napjaim - fogalmazhatnánk úgy is, hogy összecsapóban a hullámok a fejem felett. De mivel van némi szörfös múltam... :)

Reggel szokásos Morning Meeting (bocs a hülye hiltonos terminológia miatt), ezt egy egyeztető meeting követi. Ezzel el is megy a délelőtt, ebéd kövektezik. Éhes vagyok, de valamiért csak egy tál levest tudok letuszkolni a torkomon. Fura. Máskor épp a levest hagyom ki.

Egykor egy interjú, éjszakás recepciós... Az eddigi legjobb jelentkező.

Délután Front Desk Meeting. Fokozódik a helyzet, a csapat teljesen kimerült és fáradt, nehéz uralni a helyzetet, addig fajulnak a dolgok a végére, hogy felháborodott, értetlenkedő és elkeseredett kollégákat kell helyretennem, vigasztalnom. Pedig a neheze még hátravan.

Már csak két interjú 4 és 5 között. Szószó.

Némi időtöltés a pultban. Hazaindulás meglepően enyhe és száraz időben. Még az iPodom is elfelejtettem bekapcsolni. Arra azért odafigyeltem, hogy a Két Pasi és egy Kicsire hazaérjek. A nap egyik fénypontja. Teljesen kikapcsol. Az NCIS csak haba tortán.

Csak dolgozni ne kellett volna 11 - ig. (Checklist, mailek...)
Kis Feleségem a kanapén szundít. Itthon vagyok.
A tévében meg mintha egyfolytában reklám menne...

NAP, hangulat

Először még január közepefelé rohant meg... Aztán ma reggel. Tavaszias - nyárias hangulat...! :)
Utóbbi esetben arra lettem figyelmes, hogy szikrázó napsütésben Baywatch - ot nézek és kakaós csigát majszolok. Mindezt némi (kevés, térdfájós) kocogás után, kellemesen elfáradva. Gyönyörű volt!
A januári eset munka közben történt, valaki rámnyitotta az irodám ajtaját, nekem meg a szemebe tűzött a Nap, szinte átégette a retinámat.... De nem érdekelt!
Nap, napfény, D-vitamin, bőrpír, szél, balatonvíz... Már nagyon hiányzik! Elkezdem a visszaszámlásást... T-2 hónap... Kb.

Addig marad a kondizás, az NCISl és az NCIS LA...! :)

Modern idők - kompatibilitás

Hogy a mindenféle kütyük - eszközök gyártói idióták és mesterségesen kell fenntartaniuk a fogyasztást újabbnál újabb "találmányaikkal", az egy dolog. Mindeközben súlyos összegektől szabadítanak meg minket.... De hogy eközben az idegeinken is citerázzanak...!? A készülékek összekötthetősége meg smafu...? Ez egy olyan indirekt "eszköz" (étsd: csatlakoztathatóság, kompatibilitás), ami nagyon erőteljesen befolyásolja a piacot. Asszem. Biztos nem én fedeztem ezt fel - de ajánlom egy főiskolás szakdolgozat témájához... Esetleg.
Mondja meg nekem valaki, hogy most, a huszonsokadik században miért nem tudom összekötni az 5 éves tévémet a 2 éves számítógépemmel...? Miért kell mindent kiírnom DVD-re...? Ennyire erős a DVD lobby? A HP azt írta a készülék dobozára: Let computers be personal again! Egyetértek! Csak csinálják, amit ígérnek!
Nem ma fogok LCD vagy plazma tévét venni, amin végre lenne egy hdmi csatlakozó...
Ez pont ugyanaz az eset, amikor minden egyes telefonhoz külön headset-et / fülhallgatót kell venni a csatlakozás inkompatibilis volta miatt. A töltőkről nem is beszélve... Vajon az mp3 lejátszók, walkman-ek stb esetében miért nem gondoltak erre...?
Rejtély.
Tényleg... Miért volt csak fekete.fehér tévé egykor? Kijöhetett volna egy zöld-fehér, egy sárga-fehér tipus... És az egyiken csak az mtv1-et, a másikon meg az mtv2-t lehetett volna nézni.
Összekötni  meg nem lehetett volna a kettőt. Lett volna egy-egy tévé minden csatornához.

To Fight Or Not To Fight

Miért döntünk úgy, ahogy....? Belátjuk a döntéseink következményeit? Fel lehet ezt mérni? Ha ténylegesen fel lehetne, nem nagyon tudnánk döntéseket hozni... Legyen bennünk végletes betyárbecsület és álljunk ki olyasvalamiért is, amiben kételkedünk? Lehet felelősen dönteni egy nem vagy nehezen megítélhető helyzetben? Dobjunk fel egy érmét...?

Mennyire befolyásolják az embert a saját életben maradási ösztönei és mennyire adhatja át magát az igazságérzetének? ("A mai világban...")

Meghasonulás, sajnálat, tehetetlenség, lelkiismeret-furdalás.

Egyén vagy csapat. Behódolás vagy küzdelem.

The Gathering Storm. Sötét felhők gyülekeznek. (Pedig közelg a tavasz) Churchill valahogy mindig mindent jól látott. Remélem, most az egyszer nem lesz igaza... És eljön a tavasz. Érezem én. És húzom...

Ezen a borongós hangulatomon nem igazán javított a ma látott Egek Ura (Up In The Air).
A film ugyebár azokról szól, akiket kirúgnak, de még inkább azokról, akik kirúgnak. Road warriors.

Az egyik szerencsétlen, akivel hősünk szenvtelen arccal közli, hogy a cég nem tart többé igényt szolgáltatásaira, azt mondja: amikor kirúgnak valakit, az olyan, mint amikor az ember elveszít valakit a szerettei közül. Csak épp itt ő hal meg, a többieknek meg nagyon hiányzik...

Jó ég, a film közepétől azon filóztam: ha egyszer én is 50 leszek (nem is olyan soká), hogy fogok attól parázni, hogy meg akarnak majd válni tőlem... Ha még pesszimistább mondattal / hangulattal zárjak, íme egy fontos mondat a fimből: Make no mistake - we all die alone...

Séta, Valentin nap (után egy nappal...)

Kis Feleségemmel Február 15-én ruccantunk ki kettesben vacsizni és andalogni egyet (minden bizonnyal jól meg is fáztunk a fagyban...).
Egy mexikói gyorsétteremben kezdünk meló után. Gyorsétterem. Mexikói. Meki, csak burritóval Big Mac helyett. Nagyon finom volt minden - és nagyon drága. Ittam egy mexikói sört is. Tudom, import. De azért a 950 ft sziven ütött kissé... :)

Miután Dorka túlélte a chilit, továbbmentünk a Sugar Shopba. Cukrászda. Design. Nem csak a beltér, a sütik is. Nagyon ott van... És nagyon drága...

Még a cukrászda előtt betértünk azonban a Párizsi Nagyáruházba (az átkosban Divatcsarnok lette belőle és egy kissé megkopott a fénye - köszönhetően az akkori doktrínák szerinti átalakításnak) az Andrássy úton. Nálam valamivel fiatalabb ismerőseim már nem emlékezhetnek erre a helyre, amely még a század (20.) elején nyitott meg és a korabeli budapest legeslegmenőbb bevásárlóközpontja volt. Nem pláza...! Ha jó emlékszem, itt vettük az első (érettségi) öltönyomet... 1991 - ben. Sokáig zárva volt, nem is tudtam, mi lett belőle: Alexandra könyvesbolt. De ez még nem minden: borszaküzlet és kávézó is van - a felső emeleteken meg irodák lesznek. Halad a korral. Azt kell mondjam , egészen elképesztően gyönyörű az egész! A kávéház kupolája már alulról látszik - és csalogat. Megláttam és fel kellett mennem!!! Csak ámultunk és bámultunk: biztosan visszajövünk mjd kávézni egyet! Kifelé megbámultam a borüzlet kínálatát. Erős voltam és nem vettem semmit. Vehettem volna pedig. 8 ezerért Kopár, de volt 30 ezerért is portéka... De én nem...! :)

Weekend, whiskey

Pénteken a viszkizés elég furcsán alakult, valahogy senki sem erre számított... Viszkit, azt ittunk. Finom volt, mindenkinek ízlett - némelyeknek csak gyömbérrel vagy kólával (jééééézusom!).
Fogyott még ez-az, Tomiék söröztek is, Dorka Bailiey's-t szürcsölt.

A filmet, amit szerettem volna, nem néztük meg. Mindent a haverokért és a trance-ért!

Még Joli is eljött: ő sajnálta, hogy nem mentünk végül SEHOVÁ! Én kissé idő előtt elálmosodtam és valószínűleg nem tűntem túl lelkesnek a fotelban nyitott szájjal durmolva... Épp csak a nyálam nem folyt, asszem...

Lehet, hogy nincs egy jó hely Budapesten? A Buddha Beach volt az utolsó...? Mindenki mást akart volna? Lehet, hogy igazán senki nem akart menni? Pedig többször nekiveselkedtünk! Kell várnunk egy hónapot NT bulijáig...? Az internet sem nyújtott megoldást. Maradtunk a youtube-nál, a trance-nél és a beszélgetés - iszogatásnál.

Egyben azért megállapodtunk: kedden megnézzük a filmet... Szilikonvölgy Kalózai. De most már tényleg.

Bécs, OnQ

Sokadszor vagyok Bécsben (idén pl. másodszor), mindig meglep, mennyire szimpatikus város... Mondjuk a taxis nem volt képben, mikor a szálloda nevét bemondtam... És hát nem egy panzióban lakom... Szerintem a Hiltont (valamelyiket) Budapesten is bárki megtalálja, nemhogy egy taxis... De ez a tag telefonos segítséget kellett, hogy kérjen - pedig GPS is volt a kocsiban...


Mivel egészen kivételesen zűrös napom volt, alig ettem, mire a szállodába értem, már alig láttam a fejfájástól, a rendetlenkedő gyomrom nagyon tiltakozott a benne zötykölődő fél tál húsleves, két muffin, egy szalámis szendvics és egy kávé koktélja ellen... A jó kis wiener schnitzel aztán megvigasztalt egnem, a gyomromat és még a fejemet is! :)


Éééééés most: OnQ tréning, így az éjszaka közepén... Legalább egy óra online... Ameddig az aksi bírja!
Arról, hogy mi az OnQ, később, talán... Érdekel valaikt? :)


Ja, a vonat nagyon kultúrált volt - Railjet, OBB... Így érdemes vonatozni! Csak valahogy a Keleti Pu. vadkeleti hangulatát nem lennék képes feldolgozni - ha mondjuk külföldi lennék... Speciel azonnal visszautaznék oda, ahonnan jöttem. De legalábbis Bécsig... :)