Ennek a hétnek is vége lett, pedig már kezdtem feladni... Egyébként e sorokat vasárnap este, a tél utolsó órájában írom, szóval lassan megkezdődik az új OnQ hét... A tréningek már a megszokott kómás állapotban telnek, automatikusan szívjuk magunkba a tudást. Zűrös két hét áll előttünk...
A pénteki nap Antiékkal zárult a TGI -ban (stilszerűen), jókora adag sizzling fajitas és whiskys koktélok társaságában. A hazaút vidámabb volt, mit odafelé, annyira fáradt voltam viszont, hogy alig tudtam hazavánszorogni. Nem tudtunk Antiékkal tartani salsázni. Sajnos.
Egy részlegvezetővel kevesebben vágunk neki a hétnek - viszonylag szerényen búcsúztattuk, de legalább koccinthattunk vele. Valahogy nem volt az a felhőtlen ünneplés.
Géza napon felköszöntöttük egymást a srácokkal, meg is beszéltük, hogy méltóbb keretek közt is ünnepelünk!
Vasárnap délutánra maradt az Avatar 3D (végre). Remek film, nagyon tetszett. sajnos megerősítette bennem azt az érzést, hogy az emberiség nem tud mit kezdeni magával, valamit nagyon elrontottunk és a végzetünkbe rohanunk. A film kulcsmondata (szerintem): ha kell valami, amit nem adnak, provokálj háborút, lesz ürügyed megtámadni az "ellenséget" és megszerezni, amit akarsz. Gondolkodjon el ezen mindenki egy kicsit. Aztán gondolkodjon el még jobban, legkozelebb, mikor tankol.
A futásnak megint nekikezdtem, a térdem nem fájt (ez már önmagában is csoda, nem tudtam, hogy ennyire sokat számít, a talpamnak melyik részén landolok és hogy a térdem milyen szögben áll...), csak nagyon kicsit - ha normális technikával futok, nincs fájdalom. A térdemben. A vádlim viszont régen kapott ilyen kiképzést, olyan izomlázam van, hogy járni, sétálni gyakorlatilag nem tudok. De ez legalább elmúlik, ha rendesen folytatom a dolgot! És folytatom! Holnaptól itt a tavasz, bringa elő, futócipő leporol, úszógumi eltűnik! Asszem... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése