Veszprém, futás, térdfájás

Némi betegeskedés és sok-sok szívás után a melóhelyen, megint rászántam magam, hogy fussak. A múltkor olyan jól sikerült, térdfájás nélkül, hogy optimistán vágtam neki a hosszúnak nemigen nevezhető távnak.

Napsütés, kellemes 6-7 fok, tavaszi idő - néhol süvöltő széllel súlyosbítva (persze mindig szembe fújt, by Murphy). És persze sosoem akkor fúj, mikor szörfözhetnék...

Kevés bemelegítés után nekilendültem a kocogásnak. Eszembe jutott Navixaf egyik bejegyzése, én is csak alig haladtam gyorsabban, mint a babakocsit tologató anyuka. Mellé érve azért rágyorsítottam, de továbbra is ügyelve a helyes techinkára... A tüdőm hamar megtelt a szélben kifejezetten jeges, nagyon friss kora tavaszi levegővel, kapkodtam is rendesen, már-már hiperventilláltam. Többször megálltam pl. orrot fújni, de egyszer azért is, mert konkrétan hányingerem lett... A reggeli rántotta bizony még ott zötykölődött délután egykor is, súlyos nehezékként húzva gyomromat. Folyadékot sem vettem magamhoz indulás előtt. A futók kézikönyvében ezekről szoktak úgy megemlékezni, hogy "nagy ívben elkerülendő...!" :)

Kedvesem  közben kutyát sétáltatott, nem beszéltük meg, hol találkozunk a futás végeztével - utóbb ez nagy hibának bizonyult. Jó húsz azaz húsz perc után ugyanis térdem ismét sajogni kezdett. Nem akartam túlerőltetni, leálltam. Majd holnap megint nekiveselkedek, gondoltam. Na, keressük meg asszonyt a kutyával. Azalatt a tíz perc alatt a szélben teljesen átfáztam, a tüdőm fájt, a fülem is elkezdett szúrni, mert folyton belefújt a szél. Futáshoz megfelelően, de sétehoz teljesen alul voltam öltözve. Majdnem feladtam, amikor végre megláttam őket...

Mostanra lezuhanyoztam, beebédeltem, estefelé még név- és szülinapozás - szóval lesz mit lefutni holnap is!

Andrológia, urológia, mintaadás

Egészen biztosan rengeteg férfitásramnak volt már ilyen halálközeli élménye - nekem ez volt az első.

Érdekes...

A prosztatavizsgálat fájdalmas (nekem az volt - többen vitatják) és szimplán megalázó, de a mintaadás... Nem is tudom... Nem fájdalmas és kicsit megalázó. De asszem egész jól tudtam kezelni... (Hm - kezelni...) :)

Annak, hogy amerikai filmeken nőttem fel, több hátránya van... Egyrészt sosem fogom tudni értékelni a művészfilmeket és valószínűleg a TV előtt ülve fogok jobbléétre is szenderülni. Aztán sokszor hiányolom a jól eltalált aláfestő zenét életem bizonyos részeinél, néha lassított felvételben látom, ahogy a Balatonon szörfözöm a naplementében... Másrészt viszont, ami történetünk szempontjából fontosabb, abban a hitben éltem, hogy ha majd egyszer bagy leszek és spermavizsgálatra megyek, akkor gyakorlatilag egy szexújságokkal és pornófilmekkel felszerelt fullos 5*-os szállodai szobát kapok... Tévedés! Súlyos tévedés!

Maga az aktus több zavaró körülmény ellenére rendben lezajlott, sokkal simábban, mint gondoltam. Hűűűű de laza vagyok... :)

A helység: konkrétan egy átjáró - értsd: mindkét végén ajtó... Ablak hálistennek nincs. Felszerelés: orvosi szekrények (bár nem láttam, de vízionáltam, hogy tele mások mintáival. Vizsgáló ágy (vagy hogy hívják), rajta egy rongyos (frankón!) 2007-es Playboy. (Na ezt még úgysem láttam...) Az egész szoba mondjuk 2m széles és 4m hosszú.

A körülmények: Az ajtón bekísér egy hölgy (nem ledér és könnyűvérű pornósztár), elmagyarázza, mit hová tegyek és mit csináljak, ha kész vagyok. Nem igazán tudtam figyelni. Bevallom, próbáltam adni a lazát, de rohadtul zavarban voltam. A szoba túlsó végén (is) bezárja az ajtót, de azt még látom, hogy ott egy iroda van, ahol legalább ketten dolgoznak, a monitort bámulva... Az egyik biztosan nő... Csak remélem, hogy nem egy vebkamera képét figyelik, ami az akciómat közvetít... Egyébként ez milyen meló lehet...? Épp Dr. XY-nak válaszol egy mailre vagy egy kedves érdeklődő beteggel beszél telefonon, miközben jól tudja, mi zajlik a háttérben... Van ennél rosszabb meló is, tudom, de akkor is... :)

A következőket a jóízlésemnek köszönhetően nem részletezem, a további zavaró körülmények ellenére (pl. tüsszögés, majd "egészségére doktor úr" meg ilyenek - esküszöm, hallottam, ahogy vicceket meséltek...):
kitttttűnő eredmények! :)

Nekünk is van Bondunk (igen, a James)

Ma délután, ebéd utáni pihengetés közepette, céltudatosan az m2-re kapcsoltam, ahol az Egy óra múlva itt vagyok című hallhatatlan magyar sorozat egy epizódját tekintettem meg. A film valahogy olyan hatással volt rám, mint a Tizedes meg a többiek. Szörnyű korszakról szól, de mégis szórakoztató.
Az a helyzet, hogy sajnos sosem láttam elejétől végéig a sorozatot, tehát nem pontosan vagyok tisztában Láng Vince (főszereplő) történetével - sőt, ez egy kicsit zavaros, ha az ember kihagyja az elejét. De az biztos, hogy Vincénk valamilyen kém / üfynök - féle...

Sajnos vége lett, mint minden filmnek, de a lényeg csak ezután következett... A mi közszolgálati televíziócsatornánk is halad a korral és a reklámblokk előtt benyomott egy rövid promót a következő részről. Egy szerintem hatalmas ötlettel a promó alatt nem az eredeti filmzene, hanem egy James Bond filmzene hallható (Tina Turner: Goldeneye) és a bevezető szöveg az, hogy "nekünk is van Bondunk".

Hogy kinek mennyire tetszik, az ízlés kérdése, nekem nagyon. És megint rájöttem, mennyire fontos a filmzene.
Persze... Azért egy jó film sem árt... :)

A szóban forgó promót nem sikerült megtalálnom... De itt egy részlet az első részből, ami egy korabeli durva autósüldözős akciójelenet... :)

Betegség

Rég voltam beteg. Meglepett és ledöntött a lábamról. Láz, torokfájás, fejfájás... Egész nap egy falatot sem tudtam enni... Ez volt a legijesztőbb.
Elmentem dokihoz (utoljára a jogsim megújításánál jártam nála, évekkel ezelőtt), sorolom neki a tüneteket. Azt mondja, beutal a szemészetre, ideggyógyászatra, hogy kiszűrjük az agydaganat lehetőségét. Hogy mivan...???Mondom lázas vagyok, fáj a torkom és a fejem, ráadásul nem tudok enni!!! Erre ő: nem szokott rendszeresen fájni a feje? NEM! Ja, akkor jó. Eltépi a beutalókat. Akkor kap gyulladáscsökkentőt meg algopirint...
Az igen! Eszem f...om megáll!
Mindezek közben vicceket mesélt, szidta a rendszert, a H1N1 oltást, poénkodott az asszisztenssel, telefonált, de legfőképpen nem figyelt rám, arra, amit mondok. De egyéltalán nem. Ilyesztő.
Lehet, hogy orvost kellene váltanom?
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy belekukkoltam a céges mailjeimbe. Úgy tűnik, főnököm el sem hiszi, hogy beteg vagyok: "tegnap még egészségesnek néztél ki".
Ja, ez így szokott lenni... Mit gondolt, egy héten keresztül szép lassan megy fel a lázam 1 fokonként...? Hozzáteszem: 10 éve egyetlenegy napot sem voltam betegszabadságon.
Lehet, hogy főnököt is cserélnem kellene?
De most már kicsit jobban vagyok: bereggeliztem, bevettem a gyógyszereket, blogolok! :)