Napsütés, kellemes 6-7 fok, tavaszi idő - néhol süvöltő széllel súlyosbítva (persze mindig szembe fújt, by Murphy). És persze sosoem akkor fúj, mikor szörfözhetnék...
Kevés bemelegítés után nekilendültem a kocogásnak. Eszembe jutott Navixaf egyik bejegyzése, én is csak alig haladtam gyorsabban, mint a babakocsit tologató anyuka. Mellé érve azért rágyorsítottam, de továbbra is ügyelve a helyes techinkára... A tüdőm hamar megtelt a szélben kifejezetten jeges, nagyon friss kora tavaszi levegővel, kapkodtam is rendesen, már-már hiperventilláltam. Többször megálltam pl. orrot fújni, de egyszer azért is, mert konkrétan hányingerem lett... A reggeli rántotta bizony még ott zötykölődött délután egykor is, súlyos nehezékként húzva gyomromat. Folyadékot sem vettem magamhoz indulás előtt. A futók kézikönyvében ezekről szoktak úgy megemlékezni, hogy "nagy ívben elkerülendő...!" :)Kedvesem közben kutyát sétáltatott, nem beszéltük meg, hol találkozunk a futás végeztével - utóbb ez nagy hibának bizonyult. Jó húsz azaz húsz perc után ugyanis térdem ismét sajogni kezdett. Nem akartam túlerőltetni, leálltam. Majd holnap megint nekiveselkedek, gondoltam. Na, keressük meg asszonyt a kutyával. Azalatt a tíz perc alatt a szélben teljesen átfáztam, a tüdőm fájt, a fülem is elkezdett szúrni, mert folyton belefújt a szél. Futáshoz megfelelően, de sétehoz teljesen alul voltam öltözve. Majdnem feladtam, amikor végre megláttam őket...
Mostanra lezuhanyoztam, beebédeltem, estefelé még név- és szülinapozás - szóval lesz mit lefutni holnap is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése