Beérünk a -10 - ből a lépcsőházba... Itt a másodperc tört része alatt szembesülünk a ténnyel, amit a hidegtől eddig észre sem vehettünk: folyik az orr... Belépünk a lakásba, még jobban rákezd... Latyakos a cipő, nem tudsz bemenni. Le kell venni, ki kell fűzni. Nem tudod... Amíg lefelé tartod a fejed, a nedvek (áhhh...) még szabadabb áramlása, nincs segítség, most biztos elcsöppen és csiklandoz is, úristen, csak nehogy tüsszentsek...
Na a megoldás: annak ellenére, hogy szakad rólam a víz (arra sincs idő, hogy a kabátot levegyem - rosszabb esetben még a sapka és a kesztyű is rajtam...), a cipőm félig kifűzve, botorkálva, sután nekiindulok, hogy a papírzsepit a fürdőben megszerezzem. Ekkorra beugrik, gyerekként hogyan is intéztük el az effajta problémákat, zsepi nélkül... Az olyan macerás... Nagy is a kisértés... De nem: felszegett fejjel, szipogva, sötétben, kimelegedve, mindent leverve megszerzem... Kifújom... Megérte hazajönni...!
2010. január 18., hétfő
2010. január 17., vasárnap
Cardinals
Ne rójatok meg érte, fájdalmamnak itt kell hangot adnom: a Cardinals kiesett az NFL rájátszásából... Arizona messze van, keveseket érdekel ez a hír, tudom... Valszeg érezték a bíztatás hiányát - nem néztem a meccset ugyanis, csak a második félidőre értem haza, akkor már menthetetlenek volt a hekyzet... Olyan meccset játszottak a Green Bay Packers - szel, amilyen gyönyörűt még nem volt szerencsém látni. Megérdemelték volna a továbbjutást és az esélyt a Superbowlra. Tavaly is kevésen múlt, a döntőn buktak el, az utolsó pillanatban.
2010 talán az ő évük lesz.
2010 talán az ő évük lesz.
2010. január 16., szombat
Ingyen krumpli és hagyma by Fidesz kontra XII. kerületi Önkormányzat
Magyar valóság, 2010.
Első kör:
Szóróanyag a postaládában, szép narancssárga betűkkel:
2010 január 10- től 15-ig a Fidesz XIII. kerületi szervezete ingyen krumplit meg hagymát oszt az arra rászorulóknak. Bár én nem éltem meg azokat a rettenetes időket, de nekem kapásból visszás és gyanús, ha bármilyen párt bármilyen címszóval ingyen osztogat bármit. De ezzel a dolognak nincs vége:
Második kör:
A XIII. kerületi Önkormányzat felháborodását fejezi ki - szintén egy szórólapon, szintén a postaládába helyezve -, hogy a Fidesz XIII. kerületi szervezete az ő akciójukat valótlanul a sajátjukként tüntette fel... Tényleg nem szép...! A szociális segítség, támogatás a szociális intézmények, önkormányzatok stb. dolga, nem a pártoké. Nyilván sok embernek van szüksége segítségre, persze - de ezt a szükséget pártok népszerűsítésére felhasználni, undorító, veszélyes, etikátlan, tisztességtelen...
Én is felháborodtam.
Ezek az akciók tényleg elérik céljukat? Ha ingyen kenyeret és cirkuszt adunk a népnek, tényleg ránk szavaznak...? Megismétli a történelem önmagát? Remélem, más eszközei is vannak még a politikának, hogy választókat, szavazatokat nyerjenek maguknak...
Fel vagyok háborodva. Hallatlan. Lehetetlen...
Első kör:
Szóróanyag a postaládában, szép narancssárga betűkkel:
2010 január 10- től 15-ig a Fidesz XIII. kerületi szervezete ingyen krumplit meg hagymát oszt az arra rászorulóknak. Bár én nem éltem meg azokat a rettenetes időket, de nekem kapásból visszás és gyanús, ha bármilyen párt bármilyen címszóval ingyen osztogat bármit. De ezzel a dolognak nincs vége:
Második kör:
A XIII. kerületi Önkormányzat felháborodását fejezi ki - szintén egy szórólapon, szintén a postaládába helyezve -, hogy a Fidesz XIII. kerületi szervezete az ő akciójukat valótlanul a sajátjukként tüntette fel... Tényleg nem szép...! A szociális segítség, támogatás a szociális intézmények, önkormányzatok stb. dolga, nem a pártoké. Nyilván sok embernek van szüksége segítségre, persze - de ezt a szükséget pártok népszerűsítésére felhasználni, undorító, veszélyes, etikátlan, tisztességtelen...
Én is felháborodtam.
Ezek az akciók tényleg elérik céljukat? Ha ingyen kenyeret és cirkuszt adunk a népnek, tényleg ránk szavaznak...? Megismétli a történelem önmagát? Remélem, más eszközei is vannak még a politikának, hogy választókat, szavazatokat nyerjenek maguknak...
Fel vagyok háborodva. Hallatlan. Lehetetlen...
2010. január 10., vasárnap
Bécs, advent, 2009 december
Gergővel és Eszterrel fél 8 - ra beszéltük meg a találkozót, náluk. Igen, reggel fél 8 - ra. Ebből a csak annyi lett, hogy mi épphogy valamivel fél 8 előtt tudtunk csak elindulni itthonról. Igen, mert ellustálkodtuk az időt. Főleg én... Szegények 8-ig vártak ránk, gondolom, rendkívül boldogok voltak emiatt...
Na de aztán beültünk a céges Focusba, megismerkedtem a TDCI, a tempomat és a navigáció csodáival - visszafelé az ülésfűtés koronázta meg élvezeteimet. A következő autómban ez utóbbi egészen biztosan benne lesz! Apró figyelmetlenségemet (ami abból adódott, hogy nagyon a navigációval voltam elfoglalva a városban...) leszámítva gond nélkül bejutottunk a városba - azt hittem, nagyobb lesz a forgalom. A határon ugyebár immáron megállás nélkül lehet áthaladni - gyerekkoromban ez még csak álom volt. Legalábbis anélkül, hogy utánunk ne lőjenek... :)
A következő állomás kicsit zsúfoltabb volt, én vettem egy sálat, Gergőék összevesztek, de azért ittunk egy-egy puncsot meg forralt bort is... És sajna ettől nem lett sokkal oldottabb a hangulat. Gergő, legközelebb használd a fénykepeződ, kérlek!!!! :)
E ponton ráadásul már eléggé fáztunk, amit én azzal tetéztem, hogy feltétlenül Starbucksban szerettem volna felmelegedni, egy jó Americano és némi szuvenír (bögre vagy termosz) kiséretében. Gondoltam, bevezetem Gergőéket a kávézás örömeibe... Nem sikerült. A Starbucks keresése közben egyszer egy árustól kaptunk némileg lenéző útbaigazítást ("amerikanische Invasion ist überall...") majd az egyre növekvő tömegen kersztül végülis elértük a célt a Kaertner Strassén- ennyi embert ilyen kis helyen tolongani még életemben nem láttam. De komolyan. Londonban sem. Pedig... :) A kávéról lemondtunk (Eszterék végképp nem voltak lelkesek a kígyózó sorok láttán), Dorkával egy-egy bögrét azért csak bezsákoltunk...
Vissza a kocsihoz Gergő vadiúj iPhonejának segítségével navigálva... Nagyjából fél óra telt el, míg autóba tudtunk szállni.. Visszafelé is én vezettem, élveztem az ülésfűtést (mert ekkorra tényleg szétfagytam, pedig jól beöltözem).
Bóklásztunk a tömegben, a Milka sátraknál kezdtünk, Eszterék már itt jól bevásároltak, Dorka is kapott ajándékot (ehhez mindössze azt kellett füllentenie a lila Mikulásnak, hogy van egy gyereke...).
Sötétben hagytuk el Bécset, nem annyira voltam lenyűgözve, mint gondoltam, anyu már tavaly úgy nyilatkozott, mikor advent idején itt járt, hogy már nem annyira szép itt az ünnep, mint volt. Teljesen összemérhető a Budapestivel. Ezzel nem mindenki ért egyet. Pl. Dorka. :)
Hogy jövőre (2010) visszatérünk-e? E pillanatban ez nem igazán eldönthető...
2010. január 7., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)