Beérünk a -10 - ből a lépcsőházba... Itt a másodperc tört része alatt szembesülünk a ténnyel, amit a hidegtől eddig észre sem vehettünk: folyik az orr... Belépünk a lakásba, még jobban rákezd... Latyakos a cipő, nem tudsz bemenni. Le kell venni, ki kell fűzni. Nem tudod... Amíg lefelé tartod a fejed, a nedvek (áhhh...) még szabadabb áramlása, nincs segítség, most biztos elcsöppen és csiklandoz is, úristen, csak nehogy tüsszentsek...
Na a megoldás: annak ellenére, hogy szakad rólam a víz (arra sincs idő, hogy a kabátot levegyem - rosszabb esetben még a sapka és a kesztyű is rajtam...), a cipőm félig kifűzve, botorkálva, sután nekiindulok, hogy a papírzsepit a fürdőben megszerezzem. Ekkorra beugrik, gyerekként hogyan is intéztük el az effajta problémákat, zsepi nélkül... Az olyan macerás... Nagy is a kisértés... De nem: felszegett fejjel, szipogva, sötétben, kimelegedve, mindent leverve megszerzem... Kifújom... Megérte hazajönni...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése