Bécs, advent, 2009 december

Gergővel és Eszterrel fél 8 - ra beszéltük meg a találkozót, náluk. Igen, reggel fél 8 - ra. Ebből a csak annyi lett, hogy mi épphogy valamivel fél 8 előtt tudtunk csak elindulni itthonról. Igen, mert ellustálkodtuk az időt. Főleg én... Szegények 8-ig vártak ránk, gondolom, rendkívül boldogok voltak emiatt...

Na de aztán beültünk a céges Focusba, megismerkedtem a TDCI, a tempomat és a navigáció csodáival - visszafelé az ülésfűtés koronázta meg élvezeteimet. A következő autómban ez utóbbi egészen biztosan benne lesz! Apró figyelmetlenségemet (ami abból adódott, hogy nagyon a navigációval voltam elfoglalva a városban...) leszámítva gond nélkül bejutottunk a városba - azt hittem, nagyobb lesz a forgalom. A határon ugyebár immáron megállás nélkül lehet áthaladni - gyerekkoromban ez még csak álom volt. Legalábbis anélkül, hogy utánunk ne lőjenek... :)

Bóklásztunk a tömegben, a Milka sátraknál kezdtünk, Eszterék már itt jól bevásároltak, Dorka is kapott ajándékot (ehhez mindössze azt kellett füllentenie a lila Mikulásnak, hogy van egy gyereke...).

A következő állomás kicsit zsúfoltabb volt, én vettem egy sálat, Gergőék összevesztek, de azért ittunk egy-egy puncsot meg forralt bort is... És sajna ettől nem lett sokkal oldottabb a hangulat. Gergő, legközelebb használd a fénykepeződ, kérlek!!!! :)

E ponton ráadásul már eléggé fáztunk, amit én azzal tetéztem, hogy feltétlenül Starbucksban szerettem volna felmelegedni, egy jó Americano és némi szuvenír (bögre vagy termosz) kiséretében. Gondoltam, bevezetem Gergőéket a kávézás örömeibe... Nem sikerült. A Starbucks keresése közben egyszer egy árustól kaptunk némileg lenéző útbaigazítást ("amerikanische Invasion ist überall...") majd az egyre növekvő tömegen kersztül végülis elértük a célt a Kaertner Strassén- ennyi embert ilyen kis helyen tolongani még életemben nem láttam. De komolyan. Londonban sem. Pedig... :) A kávéról lemondtunk (Eszterék végképp nem voltak lelkesek a kígyózó sorok láttán), Dorkával egy-egy bögrét azért csak bezsákoltunk...

Vissza a kocsihoz Gergő vadiúj iPhonejának segítségével navigálva... Nagyjából fél óra telt el, míg autóba tudtunk szállni.. Visszafelé is én vezettem, élveztem az ülésfűtést (mert ekkorra tényleg szétfagytam, pedig jól beöltözem).

Sötétben hagytuk el Bécset, nem annyira voltam lenyűgözve, mint gondoltam, anyu már tavaly úgy nyilatkozott, mikor advent idején itt járt, hogy már nem annyira szép itt az ünnep, mint volt. Teljesen összemérhető a Budapestivel. Ezzel nem mindenki ért egyet. Pl. Dorka. :)

Hogy jövőre (2010) visszatérünk-e? E pillanatban ez nem igazán eldönthető...