To Fight Or Not To Fight

Miért döntünk úgy, ahogy....? Belátjuk a döntéseink következményeit? Fel lehet ezt mérni? Ha ténylegesen fel lehetne, nem nagyon tudnánk döntéseket hozni... Legyen bennünk végletes betyárbecsület és álljunk ki olyasvalamiért is, amiben kételkedünk? Lehet felelősen dönteni egy nem vagy nehezen megítélhető helyzetben? Dobjunk fel egy érmét...?

Mennyire befolyásolják az embert a saját életben maradási ösztönei és mennyire adhatja át magát az igazságérzetének? ("A mai világban...")

Meghasonulás, sajnálat, tehetetlenség, lelkiismeret-furdalás.

Egyén vagy csapat. Behódolás vagy küzdelem.

The Gathering Storm. Sötét felhők gyülekeznek. (Pedig közelg a tavasz) Churchill valahogy mindig mindent jól látott. Remélem, most az egyszer nem lesz igaza... És eljön a tavasz. Érezem én. És húzom...

Ezen a borongós hangulatomon nem igazán javított a ma látott Egek Ura (Up In The Air).
A film ugyebár azokról szól, akiket kirúgnak, de még inkább azokról, akik kirúgnak. Road warriors.

Az egyik szerencsétlen, akivel hősünk szenvtelen arccal közli, hogy a cég nem tart többé igényt szolgáltatásaira, azt mondja: amikor kirúgnak valakit, az olyan, mint amikor az ember elveszít valakit a szerettei közül. Csak épp itt ő hal meg, a többieknek meg nagyon hiányzik...

Jó ég, a film közepétől azon filóztam: ha egyszer én is 50 leszek (nem is olyan soká), hogy fogok attól parázni, hogy meg akarnak majd válni tőlem... Ha még pesszimistább mondattal / hangulattal zárjak, íme egy fontos mondat a fimből: Make no mistake - we all die alone...