2010. április 20., kedd

OnQ - the final day(s)

OnQ szinten kissé elmaradtam. Azóta sokat fejlődtünk, már profibbak vagyunk, de az egész dolog nem akar klappolni teljesen továbbra sem. De ez nem lényeges.

Volt néhány VIP rendezvény, tumultus és teltház, feszültség és kiborulás.
Már pont azt hittük, kezdünk visszakapaszkodni, üzlet fellendülőben, márciusi számok igéretesek - de Föld Anyánk úgy gondolta, ez még korai lenne: ránk küldött egy kitörő vulkánt (Izland). Akkora hamufelhő lövellt (és lövell még mindig) a Föld alól, hogy először csak Anglia légiforgalmát tette lehetetlenné, aztán a széljárásnak köszönhetően végül ideért Magyarországra is. Repterek lezárva. Ferihegy is.

Ahogy a mai értekezleten fogalmaztam, az egész káosz egy Üzemeltetési Rémálmot jelentett. Az emberek nemjutottak haza és nem tudtak hazajönni. Az összes fellelhető bérautót kiadták, az összes vonatjegyet eladták, mindenki tőlünk várta a híreket, a hazaút lehetőségét, a megváltást.
Mindent mi intéztünk, mindenért mi voltunk a felelősek és mindent nekünk kellett volna megoldanunk. Na mármint a recepciónak. Napokig semmire sem volt időm a munkán kívül. Hazaértem, elvégeztem az összes biológiai szükségleteim (evés-ivás-kaki-pisi-alvás stb) aztán irány vissza melózni. Rémlik, mintha NCIS-t, Dr. House-t, Flash Forwardot is néztem, de ezt jobbára elmondásból tudom csak.

Elbeszélésem nem volt olyan hatása a többiekre (az említett értekezleten), mint reméltem. Próbáltam még ecsetelni, árnyalni kissé a történéseket, hogy felfogják a súlyát, de csak ugyanolyan bambán meredtek maguk elé, a tollukkal játszva, a jegyzeteikbe firkálva vagy bármi mással elfoglalva magukat. Próbálkoztam még kicsit, hogy mennyire kimerítő volt a múlt hét... Rövidesen feladtam. Mást is, de ez egy másik történet. Egyébként is iszonyúan feszített a feszített a hólyagom (már megint), a figyelmemet kezdte ez elvonni... Felfáztam?

Most kikapcsolódásképp sorozatot nézek. "Egy óra múlva itt vagyok!"

2010. április 13., kedd

BlogPress

Hát megpróbálhatom... Még ùgysem blogoltam iPodról... :)
A napjaim nagyon durván telnek, rengeteg meló és sok-sok cseszegetés közepette. A tavasz meg csak nem akar megérkezni, napok óta zuhog az eső, bringázni akarok meg szörfözni, de nem jön össze sehogysem... Valahogy még a sorozatok sem a régiek, a jó öreg Charliet leszámítva. Oké, Gibbs, Tony és McGee még a TV elé ültet. House már kicsit sok, a Numberzt rég nem nézem, a Pacific a HBO-n gyenge... A Band of broders nagyon magasra tette a lécet! Öregszem...?
El kéne menni moziba. a Sherlock és az Avatar 3D is megérte... Várom a Vasember 2-t is. Majd elmesélem... :)
Holnap német óra, korán kelés, de remélem egy kávé a Costában feldob majd...
Na alvás, ennek semmi értelme.

- Posted using BlogPress from my iPhone

2010. április 7., szerda

Dugulás


Kedvenc hónapom, április, hosszú húsvéti hétvége, lovaglás, bringázás - kellemes fáradtság, izomláz...!
Miután már mindent megettünk, megittunk (szó szerint!), halucináltunk a sonkától, leróttuk vizitünket a családtagoknál, öntöztünk, locsoltunk, pancsoltunk - hazaértünk (BP), kipakoltunk. Jöhetett volna a jól megérdemelt telepítés/trónolás/ücsörgés (ami nálam este hazaérkezéskor minden nap azonnali szülséglet - értsd: leggyakrabban a kabát levétele után már nem sok mindenre marad időm ez előtt).

Nem jöhetett, mert WC csészénk eldugult. Kiszáradt belőle a víz és ha lehúztuk, csak jött, bugyogott felfelé az ár. Mivel megfelelő szerszámunk nem volt otthon (pumpa, például), más módszereket kellett találnom az elhárításra. Gumikesztyű, nylonzacskó (3db)... Nem részletezem, a probléma azonban probléma maradt, hiába az összeszorított záróizomzattal kivitelezett, nem túl szívderítő, majd' egy órás küzdelem... Egész jól szórakoztam volna, ha nem kellett volna olyan nagyon visszatartanom azt, ami már nagyon kikívánkozott...

Ellenségemnek sem kívánom ezt a kínt.
Jó érzésem és neveltetésem tiltja, hogy többet eláruljak a végkifejletről. Nem fogok dicsekedni vele, unokáim sem fogják hallani

Reggel egy ismerős szerelő elnéző mosollyal a szája szélén kettőt pumpált a pumpával, nem volt hajlandó egy fillért sem elfogadni (gondolta ezzel a sztorival úgyis bejjebb lesz pár sörrel a haveroknál), írd és mondd alig 5 perc alatt elhárította az akadályt a víz útjából.

Ekkor felrémlett Charlie, aki az antenna beállításához is "az embert" hívta... Hát ilyen vagyok én is. Nem igazán szeretnék lezuhanni a tetőről, mint Alan, aki szerint ezt egyszerűen megoldja maga is, ingyen. Merthogy biztosan az lenne nálam is a vége.

Holnap azért veszek egy WC pumpát...