OnQ szinten kissé elmaradtam. Azóta sokat fejlődtünk, már profibbak vagyunk, de az egész dolog nem akar klappolni teljesen továbbra sem. De ez nem lényeges.
Volt néhány VIP rendezvény, tumultus és teltház, feszültség és kiborulás.
Már pont azt hittük, kezdünk visszakapaszkodni, üzlet fellendülőben, márciusi számok igéretesek - de Föld Anyánk úgy gondolta, ez még korai lenne: ránk küldött egy kitörő vulkánt (Izland). Akkora hamufelhő lövellt (és lövell még mindig) a Föld alól, hogy először csak Anglia légiforgalmát tette lehetetlenné, aztán a széljárásnak köszönhetően végül ideért Magyarországra is. Repterek lezárva. Ferihegy is.
Ahogy a mai értekezleten fogalmaztam, az egész káosz egy Üzemeltetési Rémálmot jelentett. Az emberek nemjutottak haza és nem tudtak hazajönni. Az összes fellelhető bérautót kiadták, az összes vonatjegyet eladták, mindenki tőlünk várta a híreket, a hazaút lehetőségét, a megváltást.
Mindent mi intéztünk, mindenért mi voltunk a felelősek és mindent nekünk kellett volna megoldanunk. Na mármint a recepciónak. Napokig semmire sem volt időm a munkán kívül. Hazaértem, elvégeztem az összes biológiai szükségleteim (evés-ivás-kaki-pisi-alvás stb) aztán irány vissza melózni. Rémlik, mintha NCIS-t, Dr. House-t, Flash Forwardot is néztem, de ezt jobbára elmondásból tudom csak.
Elbeszélésem nem volt olyan hatása a többiekre (az említett értekezleten), mint reméltem. Próbáltam még ecsetelni, árnyalni kissé a történéseket, hogy felfogják a súlyát, de csak ugyanolyan bambán meredtek maguk elé, a tollukkal játszva, a jegyzeteikbe firkálva vagy bármi mással elfoglalva magukat. Próbálkoztam még kicsit, hogy mennyire kimerítő volt a múlt hét... Rövidesen feladtam. Mást is, de ez egy másik történet. Egyébként is iszonyúan feszített a feszített a hólyagom (már megint), a figyelmemet kezdte ez elvonni... Felfáztam?
Most kikapcsolódásképp sorozatot nézek. "Egy óra múlva itt vagyok!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése