Hidratálás

A szokásos napi rutin után (röviden: fürdés - reggeli - álláskeresés - ebéd - álláskeresés) ma is nekiindultam bringázni egy órácskát. Gondoltam, hogy egy kicsit akár több időt is adok magamnak és olyan útvolnalat választok, amit még nem ismerek.
Eddig minden OK, végig gurultam a bringaúton az Árpád Hídig, ki a Rákos Patakig (érintve a Duna Teraszt, nem véletlenül), majd ennek mentén felfelé. Úgy negyed óra múltán eszembe jutott, hogy talán egy kis vizet ihattam volna elindulás előtt. Valamiért nem tettem. Olyan gyorsan történt minden... :)
Sebaj, magabiztosan lenyúltam a kulacsom irányába, ami normálisan a vázon van... Na most nem ott volt, hanem természetesen otthon, a konyhában, üresen, rajtam röhögve...
Nem gond, azért akkora baj nincs. Végül is nem a világ végére indultam...! Még egy fél órácska elteltével már kezdett egy kicsit fájni a fejem, el-el öntött a hideg és a meleg veríték, a gyomromat is töküresnek éreztem, magamat pedig harmatgyengének. Remegett a lábam, kiszáradt a szám, a torkom és a nyelőcsövem (és úgy éreztem, a gyomrom is), el is tévedtem egy kicsit (legalábbis úgy éreztem, feltehetőleg a fenti állapotnak köszönhetően...). Itt nagy hasznomat vettem a telefonomnak, a Google Mapsnek és a GPS-nek. Visszaértem a Váci útra Tesconál, onnan pedig hamar hazaértem. Itthon magamhoz vettem vagy másfél liter vizet, az ebédem maradékát, néhány szendvicset... Meg még ezt - azt, pl. édességet. Na ennyit a ledolgozott kalóriákról.

Tanulság: HIDRATÁLÁS!