UPC, költözés, ügyintézés

Legújabb tapasztalataim költözés apropóján:

ELMÜ ügyintézés - villanyóra átírás: gyors és barátságos, igaz, kissé macerás - és az a jelenet sem volt épp a csúcspont, amikor a várakozók (akik jó sokan voltak) arra lettek figyelmesek, hogy a kb. 60 éves biztonsági őrt egy 35-40 év körüli hisztérikus nő püföli, pofozza és lökdösi, mert "csak nem gondolják, hogy ő sorba fog itt ácsorogni, hogy elmaradt villanyszámláját befizesse...!!!!" Megoldás: jön a Főnök, jó nagy darab, elküldi a biztiőrt, akit amúgy kollektíven sajnáltunk és aki hangot is adott elégedetlenségének, hogy nem pofozhatja viszont a rikácsoló perszónát - a hölgyet soron kívül kiszolgálják, csak kussoljon el már végre. Erre meg a tömeg kezd el zúgolódni, többen kérdőre is vonják nagy hanggal a Főnököt, hogy akkor most ők is balhét csinálnak és akkor majd jól előre veszik őket...? Nem is tudom, nem tudtam szívből jót nevetni az emberi ostobaságon...

UPC szolgáltatások átköltöztetése: nem kispályások, de mi se vagyunk azok! Mondván, hogy a hűségidő előtt akarom a szerződésem megszüntetni (máig nem értem a költözéshez ez miért kell, én kifejezetten meg akartam tartani a szerződésem) - szóval az új helyen nem vehetem igénybe a mostani társasházas kedvezményeket. Jó, akkor kérem vissza az azelőtti kedvezményt. Nem lehet. Több, mit 5000 ft-tal kell többet fizetnem havonta és még hűséget is kell vállalnom rá. Kellene. De gondoltuk, lesz, ami lesz, ínséges időkben pláne sok az a havi 5000 (!!!), bemegyünk hát és leordítjuk mi is valakinek a fejét. Nem kellett,egyszer csak az egyik telefonos ügyintéző (a harmadik), akit megkértünk, ugyan magyarázza már el, miért kellene nekem egy költözés miatt többet fizetnem, nem lehet-e, hogy mégis megkapjam a korábbi árakat, azt találta mondani: "dehogynem lehet". Mindjárt meg is csinálom. És megcsinálta. Pikk-pakk. Mindenhez szájtépés kell...? Azokat meg, akik nem elég kitartóak, jól le kell venni? Éljen a hűséges, hét éve a legdrágább csomagokra előfizető VEVŐ - akit elvileg nagyon-nagyon meg kellene becsülni!

Démonok 2

A korábbiakban emlegetett démonokból feltehetőleg felsőbb intézkedésre szelídebb szellemek - vagy inkább angyalkák lettek... A 3F5 október 28 óta a miénk! Költözés szombaton (november 6.), ez lesz a beköltözés napja... Tisztára mint a Való Világban: még napokig nem lesznek függönyök, jelenleg azon filózunk, mivel takargassuk a háló ablakait a szomszédok kíváncsi tekintete elől.

Ma már a mosogató is beszerelve (köszönöm János!), a UPC-t pedig holnap támadjuk - és akkor hétfőn talán már ott nézhetem a Gibbs ügynök legújabb kalandjait! :)

A 18-as karika a csak a kezdet...

Gyanútlanul csillapítani próbálván tudásszomjam, egy szabad órámban (volt egy pár...) kedvenc magazinom tévés változatára kapcsoltam, ahol egy dokumentumfilmet adtak a 2. Világháborúról.
Persze, persze, nyilván nem gyerekmese, tudom én, hogy korhatáros meg minden... De erre azért nem számítottam. Mielőtt a film elindult, ez fogadott:

Figyelem!
A következő műsor megtekintése epilepsziás rohamot okozhat!

Az a legfurább, hogy nem kapcsoltam el azonnal. Ki ember fia néz meg egy olyan műsort, ami epilepsziás rohamot okozhat...? Amúgy meg milyen film okoz epilepsziás rohamot?

És ha kiírják, hogy "ha ezt megnézed, az első 10 perc után meghalsz"? Elkapcsolsz? Van egy fogadásom...

Démonok

Ma is remek idő volt, nekiindultam hát bringázni - ki tudja, meddig tehetem még ezt idén.
A szokásos útvonalon indultam, de a szokásosnál kissé vidámabban: indulás előtt hívtak, hogy enyém a meló, ami miatt már egy 3 körös interjún voltam túl. Három hónap munkanélküliség után végre kinyílt egy kapu...! Örülünk!
Naszóval... Lakásvásárlás is küszöbön, beiktattam hát egy kis kerülőt a Viza Ház irányába. Szép, de drága.
Viszont arra lettem figyelmes az Árpád Híd felhajtójánál, a lámpánál, hogy két rendőr (megjegyzem: robogóval felszerelve) hajléktalan kéregetőt zavart épp el a lámpás kereszteződésből, ahol a pirosban álló autósoktól kéregettek. Még mintha valamilyen hivatalos papírt is írogattak volna. Ezen mondjuk meglepődtem. De a lényeg: ez örvendetes fejlemény!
Továbbhaladva átértem Budára, a bringaúton eltekertem a Római-ig, ott a vasúti hídon vissza Pestre, a Duna Plázát elhagyva vetettem egy pillantást a Duna Terasz felé, megküzdöttem a démonaimmal és tovább száéguldottam. Elég gyorsan...
Az ARC plakátkiállításra is elmentünk, utolsó nap, utolsó este. Valahogy másra számítottam. Dehát... Megszoktam, hogy pofoz az élet!

Fontos: ma rendesen hidratáltam bringázás előtt - közben - után! :)

Nash...

...Bridges.

Emlékszik valaki rajtam kívül erre a sorozatra? Igen? Tényleg?
Nahát pedig a 90-es években a jó öreg Don Johnson összerakott egy krimisorozatot magának (producerként is jegyezte).
A filmet nézve úgy érezhetjük, elég sokat merít a 80-as évek krimijeiből, főleg a Miami Vice kép - és hangulatvilágából. És főleg a ruhatárából. Ugyanaz az összevissza stílus és színvilág, amit az előbb említett sorozatban az ún. európai öltözködési stílus jegyében alkalmaztak. De persze inkább csak feltűnőbb volt a képernyőn, szokatlanabb, furább. Ez volt az egyik ok, amiért olyan sokat beszéltek a filmről.
Sajnos ebben az "utódban" nem ütött akkorát a dolog (pedig a jelmeztervezők itt is kitettek magukért).
Viszont a sorozat nézhető, sőt, minden nap megnézem, már ha bokros teendőim engedik. A sztorik jók, a karakterek színesek - nem csak a ruhák miatt. A technika mai szemmel kissé elavult, de talán retrós volta miatt még fel is dobja kicsit az egészet.

A szinkron viszont... Rémes. A réges - régi, legendás szinkron már a múlté...

Hidratálás

A szokásos napi rutin után (röviden: fürdés - reggeli - álláskeresés - ebéd - álláskeresés) ma is nekiindultam bringázni egy órácskát. Gondoltam, hogy egy kicsit akár több időt is adok magamnak és olyan útvolnalat választok, amit még nem ismerek.
Eddig minden OK, végig gurultam a bringaúton az Árpád Hídig, ki a Rákos Patakig (érintve a Duna Teraszt, nem véletlenül), majd ennek mentén felfelé. Úgy negyed óra múltán eszembe jutott, hogy talán egy kis vizet ihattam volna elindulás előtt. Valamiért nem tettem. Olyan gyorsan történt minden... :)
Sebaj, magabiztosan lenyúltam a kulacsom irányába, ami normálisan a vázon van... Na most nem ott volt, hanem természetesen otthon, a konyhában, üresen, rajtam röhögve...
Nem gond, azért akkora baj nincs. Végül is nem a világ végére indultam...! Még egy fél órácska elteltével már kezdett egy kicsit fájni a fejem, el-el öntött a hideg és a meleg veríték, a gyomromat is töküresnek éreztem, magamat pedig harmatgyengének. Remegett a lábam, kiszáradt a szám, a torkom és a nyelőcsövem (és úgy éreztem, a gyomrom is), el is tévedtem egy kicsit (legalábbis úgy éreztem, feltehetőleg a fenti állapotnak köszönhetően...). Itt nagy hasznomat vettem a telefonomnak, a Google Mapsnek és a GPS-nek. Visszaértem a Váci útra Tesconál, onnan pedig hamar hazaértem. Itthon magamhoz vettem vagy másfél liter vizet, az ebédem maradékát, néhány szendvicset... Meg még ezt - azt, pl. édességet. Na ennyit a ledolgozott kalóriákról.

Tanulság: HIDRATÁLÁS!

A Quantum csendje

Most valahogy rámjött, hogy filmekről írjak:

Harmadszorra láttam nemrégiben a fenti filmet és kijelenthetem, nagyon közel áll a legjobb akciófilm címhez. Mármint nálam. Na jó, a top 10 - ben biztosan ott van! Épp nem zavaróan brutális, fordulatos és nagyon látványos - és itt most egyáltalán nem a speciális effektekre gondolok. Koreográfia, operatőri munka, vágás, nagy rakás pénz sok autó összetörésére, épületek lerombolására és kaszkadőrök életének kockáztaztására.

Bizony, Roger Moore méltó utódra talált.

Még jó, hogy megvan DVD-n. Meg is nézem újra hamar.

House vs. NCIS

Ha valaki figyelmesen és szorgalmasan nyomon követi az eseményeket a sorozatok világában (mint én), akkor felfigyelhet apró szépségekre és furcsaságokra. Itt beszélhetünk a hibákról, bakikról, fordítási képtelenségekről a szinkronban (példa alább), de az olyan örömteli pillanatokról is, amikor egy rég látott sorozatszínész, akit kedveltünk újra feltűnik valahol! Már-már olyan érzés, mintha családtagot üdvözölnénk a nappaliban... Nem értem, hogy miért de feldobott, hogy Kate az NCIS-ből (csúnyán keresztül lőtte egy főgonosz) feltűnt a House legfrissebb részében!

Egy szép példa a fordítási bakikra: a Gyilkos Számok (Num3ers) hétfői részéb a "húrelméletet" (11 dimenzó, relativitáselmélet, big bang, fekete lyukak és társai... Rémlik? Ha nem, egy kis olvasnivaló: Stephen Hawking - Az idő rövid története... Tényleg izgalmas és a laikusnak is élvezhető olvasmány!) sikerült "madzagelméletnek" fordítani... Gratula! Vagy eleht, hogy van egy ilyen is? Utána nézek... :)

Szörfmentes Szeptember 1.

Igazán röstellem, biztos öregszem meg ilyenek, de nem jött össze a szezon (asszem) második jó szeles napján sem szörfözni. Igaz, 15 fok van hivatalosan (ebből a nagy szél miatt még 6-7 fok leszámolandó, legalábbis úgy érezni), az idő borult, az eső is szemerkél, nomeg ugyebár van fontosabb dolgom is (munkahelykeresgélés...), elvileg... Mégiscsak úgy érzem, így utólag, hogy elszalasztott lehetőség volt...

Vigaszképp Antival reggeliztem (ő legalább sportolt: futott előtte). Annyira éhes voltam már kora reggel, hogy a két jólmegtermett bundáskenyérre idehaza még letoltam egy kis pótreggelit... Meg kávét!
Minden fontosat meg is beszéltünk ez alatt a fél óra alatt: szörf, trading, forex, munka, pénz, lakás, webszerkesztés...

Csocsó kommentárja:
"...kb. 1.5 órát mentük, elég terror volt, szerintem kb. 40-50km/h-s szél lehetett…ennek ellenére 5.8-at rántottam, hááááát elég overpower volt.

voltak vagy 15-en a vízben, a legtöbben estek-keltek….

 jah, majdnem meghaltam megen, egyszer beleakadt a lábam a papucsba, és nem akart kijönni…."

Na ettől féltem én is. Én is azok közé tartoztam volna, akik esnek-kelnek... És még a vesém is lefagyott volna! Respect Maximum a fiúknak!

Konklúzió: várjuk a vénasszonyok nyarát!!!!!

Nyár - Szaloncukor, Ágyúgolyó Futam 2

Van anak egy bája, ahogy a fonyódligeti teraszon a következőképpen relaxáltam/tunk:

- Az asztalon szaloncukor illetve annak maradványai (hogy mi minden elő tud kerülni egy nyaraló szekrényéből...?)

- TV-ben az Ágyúgolyó futam 2 (!!!) - merthogy a teraszról is gyönyörűen lehet tévézni... Fontos szempont!

Jackie Chan és Burt Reinolds... Hát... Érdekes élmény. Próbáltam a gyerekkorom érzéseit előkaparni a fim láttán. Azt hittem, könnyebb lesz. Most már inkább csak mosolyogtam... :)

- Egyik széken én, másikon Életem Értelme (Wellness magazint olvasgatva...)

Éreztük, most jó nekünk. Pihenünk.

Már csak a szél hiányzott... Meg is jött, keddre, az utsó napunkra, de olyan rövid ideig fújt, hogy mire elhatároztam magam, egyeztettem Csocsóékkal, összeszereltem, addigra gyakorlatilag el is állt...

A Balatonátúszás az idén elmaradt. Három hétvégét tett ilyen módon tönkre az időjárás ezen a nyáron. Pedig nagyon rákészültem. Marad a szokásos "majd jövőre"! De most legalább nem rajtam múlt. Ha a globális környezetváltozás ebben a tempóban halad, lehet, hogy már nem is fogom átúszni szeretett Magyar Tengerünket... :(

Power Director hibaüzenet

A Power Director video szerkesztő program kérdése egy projekt megnyitásakor:
"Össze kívánja vonni a projekt Média könyvtár fájljait a jelenlegi média fájlokkal ebben a könyvtárban?"
Aki ezt a kérdést elsőre megérti, tegye fel a kezét! Már a programozók is kínai szótárgépeket használnak...? Miért nem tudnak érthetően fogalmazni...? A legszebb, hogy a program ugyanazt csinálja, függetlenül attól, igent vagy nemet választok.
Mindenesetre ez az egyetlen program (a gépemen, jelenleg), ami mp4 fájlt is tud szerkeszteni (720p amúgy). De csak úgy, ha lerontja a minőségét. Nesze neked nagyfelbontás.

Ez egy fokkal azért jobb annál, mikor nemrég DivX-re konvertálás közben (tulajdoképpen helyett) egy négyjegyű szám jelent meg hibaüzenetként. Ez alapján elvileg el lehetett látogatni (egy linken keresztül) a DivX honlapra, ahol egy huszárvágással egy Forum rovatba iránytottak... Érdeklődjek ott. Manapság már nincs ideje ilyesmire az embereknek. A programozók meg saját maguk sem tudják, miért nem működik a programjuk rendesen...

Vissza a valóságba

A nyaralás messze szállt, de a nyár még tombol, a szúnyogok csípnek én pedig egy rövid - 10 napos - kitérő után ismét keresem a számomra megfelelő munkát. Az előző bejegyzésben éltetett Főkajári (tudom, hogy nem helyes így, akkor is így írom és kész) mobil internet kapcsolat a szabi hátralevő részén már csak EDGE formában volt elérhető, hogy mégse legyen olyan jó nekem a kertben reggelizve... Szóval erősen korlátozódott a hozzáférésem - és ezáltal az (online) aktivitásom is. Ez mondjuk nem akkor tragédia, volt más (offline) szórakozási lehetőség is. Néhányszor a későbbiekben pl. szörföztem is a gyér (pöffös, forgolódó, néha elálló, hamisítatlan akarattyai) szélben - nagy hullámokban. Óriási élmény minden egyes alkalom!
Kis Feleségemmel remekül éreztük magunkat megkurtított szabink alatt, sütögettünk (a nyaralóban, Antiéknál és egyszer Veszprémben is), az idő pont nyaralásra való volt. Egyébként épp addig, amíg haza nem jöttünk, szóval nagy szerencsénk volt.
Bébicsőszködtünk is: Kis NT nagyon jó volt, a strandon folyton a Balcsiba akart visszamenni: már-már büszkeséget éreztem, amikor szemmel láthatólag nagyon élvezte az egyébként pisimeleg vizet meg ahogy feldobáltuk (és el is kaptuk...). Amúgy meg mindenki a csodájára járt, hogy milyen szép és okos gyerek - csak a bajszom alatt mormogtam néha, hogy nem a miénk... :)

Hőség- és szúnyogriadó

Az idei sikeres szúnyogírtás következtében ismét visszatértek a régi szép idők és már reggel tízkor, 30 fokban is csípnek a kis dögök - este meg rajokban támadnak. Szerintem külön le-és felszállópályájuk is van...

Jó hír, hogy végre (úgy tűnik, csak el ne kiabáljam). Kajárra is elért a technika és tudomány legújabb vívmánya: mobil internet! Tavaly egy normál oldal akár 5-10 perc alatt is betöltődött, de persze csak akkor, ha nem volt valamilyen videó vagy flash animáció rajta - idén egyelőre vígan szörfölök az UMTS vagy HSDPA hálózat adta sebességnövekedés következtében. Furán is érzem magam, mikor a kertben ülve, szúnyogok és legyek csapkodása közepette, a napfényben tükröződő képernyőt viszonylag korlátozottan látva rákattintok az emailre és a pps doksit is vígan, pár másodperc alatt megnyitja! :)

Mindezt azután, hogy bereggeliztünk (Dorka meg én), jelenleg pihizünk az árnékban, ahol kicsit jár is a levegő, szennylapokat olvasunk és ezt az idillt csak néha zavarja meg néhány sóhaj: "fogat kellene mosni" vagy be kellene pakolni és elmosogatni"...
Épp most a legfontosabb hír: Boldogságot is hozhat a hetedik év! Ha a BEST írja, én el is hiszem! :)

"I wanna go back to Ohio..."

Ezt a mondatot egy kedves vendég mondta el többször a szállodában - csak tudnám, minek utazott akkor ennyit...??? De tényleg... Kiakadt (jogosan, mert a foglalása jól el volt tolva, nem is nálunk kellett volna laknia), fáradt is volt, a tengerentúli utazás minden nyűgje látszott rajta... Szóval miközben ő sipákolva panaszkodott, a férjén szegényen látszott az az évtizedes fáradtság, amit az asszony hasonló műsorai okozhattak... Ő már csak egy ágyat akart, amiben aludhat végre. De nem, oldarbordája csak kitartóan "I wanna go back to Ohio" - zott...
(Vagy hogy a túróba kell ezt írni...)

Érdekes módon a dolog engem kevésbé borított ki, mint amennyire számítottam rá, sőt, jól is jöttem ki a dologból... Valószínűleg a másnapi Tisza Tavi túra lebegett már a szemem előtt... Péntek volt ugyanis, percekre voltam a hazameneteltől... De erről a túráról majd máskor részletesebben.

Én marha bejöttem éjszaka melózni, mert még nem láttam, mit is csinálnak éjszakásaink éjszakai zárás címén az új cuccal (a már emlegetett OnQ)- márpedig ezt nekem látnom kell... Ugye... Persze... Uszodából (!) idefelé FEL KELLETT HÚZNOM A TÉLI KABÁTOM zippzárját! 10 fok sem volt, süvít a szél, eső már nincs, az ár is levonulóban... Katasztrófa sújtotta övezet lettünk. Kidőlt fák mindenfelé, áldom a céget, hogy garázsban parkolhatok...

NCIS-ről ilyeténformán lemaradok, pedig ebben a részben kémeim (NT) szerint mindenki szerelembe esik! Na majd holnap, felvételről!

Viszont, mialatt e sorokat írom, megcsípett egy szúnyog. Van Isten. Mégiscsak itt a nyár! :)
Happy Waving!

OnQ - the final day(s)

OnQ szinten kissé elmaradtam. Azóta sokat fejlődtünk, már profibbak vagyunk, de az egész dolog nem akar klappolni teljesen továbbra sem. De ez nem lényeges.

Volt néhány VIP rendezvény, tumultus és teltház, feszültség és kiborulás.
Már pont azt hittük, kezdünk visszakapaszkodni, üzlet fellendülőben, márciusi számok igéretesek - de Föld Anyánk úgy gondolta, ez még korai lenne: ránk küldött egy kitörő vulkánt (Izland). Akkora hamufelhő lövellt (és lövell még mindig) a Föld alól, hogy először csak Anglia légiforgalmát tette lehetetlenné, aztán a széljárásnak köszönhetően végül ideért Magyarországra is. Repterek lezárva. Ferihegy is.

Ahogy a mai értekezleten fogalmaztam, az egész káosz egy Üzemeltetési Rémálmot jelentett. Az emberek nemjutottak haza és nem tudtak hazajönni. Az összes fellelhető bérautót kiadták, az összes vonatjegyet eladták, mindenki tőlünk várta a híreket, a hazaút lehetőségét, a megváltást.
Mindent mi intéztünk, mindenért mi voltunk a felelősek és mindent nekünk kellett volna megoldanunk. Na mármint a recepciónak. Napokig semmire sem volt időm a munkán kívül. Hazaértem, elvégeztem az összes biológiai szükségleteim (evés-ivás-kaki-pisi-alvás stb) aztán irány vissza melózni. Rémlik, mintha NCIS-t, Dr. House-t, Flash Forwardot is néztem, de ezt jobbára elmondásból tudom csak.

Elbeszélésem nem volt olyan hatása a többiekre (az említett értekezleten), mint reméltem. Próbáltam még ecsetelni, árnyalni kissé a történéseket, hogy felfogják a súlyát, de csak ugyanolyan bambán meredtek maguk elé, a tollukkal játszva, a jegyzeteikbe firkálva vagy bármi mással elfoglalva magukat. Próbálkoztam még kicsit, hogy mennyire kimerítő volt a múlt hét... Rövidesen feladtam. Mást is, de ez egy másik történet. Egyébként is iszonyúan feszített a feszített a hólyagom (már megint), a figyelmemet kezdte ez elvonni... Felfáztam?

Most kikapcsolódásképp sorozatot nézek. "Egy óra múlva itt vagyok!"

BlogPress

Hát megpróbálhatom... Még ùgysem blogoltam iPodról... :)
A napjaim nagyon durván telnek, rengeteg meló és sok-sok cseszegetés közepette. A tavasz meg csak nem akar megérkezni, napok óta zuhog az eső, bringázni akarok meg szörfözni, de nem jön össze sehogysem... Valahogy még a sorozatok sem a régiek, a jó öreg Charliet leszámítva. Oké, Gibbs, Tony és McGee még a TV elé ültet. House már kicsit sok, a Numberzt rég nem nézem, a Pacific a HBO-n gyenge... A Band of broders nagyon magasra tette a lécet! Öregszem...?
El kéne menni moziba. a Sherlock és az Avatar 3D is megérte... Várom a Vasember 2-t is. Majd elmesélem... :)
Holnap német óra, korán kelés, de remélem egy kávé a Costában feldob majd...
Na alvás, ennek semmi értelme.

- Posted using BlogPress from my iPhone

Dugulás

Kedvenc hónapom, április, hosszú húsvéti hétvége, lovaglás, bringázás - kellemes fáradtság, izomláz...!

Miután már mindent megettünk, megittunk (szó szerint!), halucináltunk a sonkától, leróttuk vizitünket a családtagoknál, öntöztünk, locsoltunk, pancsoltunk - hazaértünk (BP), kipakoltunk. Jöhetett volna a jól megérdemelt telepítés/trónolás/ücsörgés (ami nálam este hazaérkezéskor minden nap azonnali szülséglet - értsd: leggyakrabban a kabát levétele után már nem sok mindenre marad időm ez előtt).

Nem jöhetett, mert WC csészénk eldugult. Kiszáradt belőle a víz és ha lehúztuk, csak jött, bugyogott felfelé az ár. Mivel megfelelő szerszámunk nem volt otthon (pumpa, például), más módszereket kellett találnom az elhárításra. Gumikesztyű, nylonzacskó (3db)... Nem részletezem, a probléma azonban probléma maradt, hiába az összeszorított záróizomzattal kivitelezett, nem túl szívderítő, majd' egy órás küzdelem... Egész jól szórakoztam volna, ha nem kellett volna olyan nagyon visszatartanom azt, ami már nagyon kikívánkozott...

Ellenségemnek sem kívánom ezt a kínt.

Jó érzésem és neveltetésem tiltja, hogy többet eláruljak a végkifejletről. Nem fogok dicsekedni vele, unokáim sem fogják hallani

Reggel egy ismerős szerelő elnéző mosollyal a szája szélén kettőt pumpált a pumpával, nem volt hajlandó egy fillért sem elfogadni (gondolta ezzel a sztorival úgyis bejjebb lesz pár sörrel a haveroknál), írd és mondd alig 5 perc alatt elhárította az akadályt a víz útjából.

Ekkor felrémlett Charlie, aki az antenna beállításához is "az embert" hívta... Hát ilyen vagyok én is. Nem igazán szeretnék lezuhanni a tetőről, mint Alan, aki szerint ezt egyszerűen megoldja maga is, ingyen. Merthogy biztosan az lenne nálam is a vége.

Holnap azért veszek egy WC pumpát...

Veszprém, futás, térdfájás

Némi betegeskedés és sok-sok szívás után a melóhelyen, megint rászántam magam, hogy fussak. A múltkor olyan jól sikerült, térdfájás nélkül, hogy optimistán vágtam neki a hosszúnak nemigen nevezhető távnak.

Napsütés, kellemes 6-7 fok, tavaszi idő - néhol süvöltő széllel súlyosbítva (persze mindig szembe fújt, by Murphy). És persze sosoem akkor fúj, mikor szörfözhetnék...

Kevés bemelegítés után nekilendültem a kocogásnak. Eszembe jutott Navixaf egyik bejegyzése, én is csak alig haladtam gyorsabban, mint a babakocsit tologató anyuka. Mellé érve azért rágyorsítottam, de továbbra is ügyelve a helyes techinkára... A tüdőm hamar megtelt a szélben kifejezetten jeges, nagyon friss kora tavaszi levegővel, kapkodtam is rendesen, már-már hiperventilláltam. Többször megálltam pl. orrot fújni, de egyszer azért is, mert konkrétan hányingerem lett... A reggeli rántotta bizony még ott zötykölődött délután egykor is, súlyos nehezékként húzva gyomromat. Folyadékot sem vettem magamhoz indulás előtt. A futók kézikönyvében ezekről szoktak úgy megemlékezni, hogy "nagy ívben elkerülendő...!" :)

Kedvesem  közben kutyát sétáltatott, nem beszéltük meg, hol találkozunk a futás végeztével - utóbb ez nagy hibának bizonyult. Jó húsz azaz húsz perc után ugyanis térdem ismét sajogni kezdett. Nem akartam túlerőltetni, leálltam. Majd holnap megint nekiveselkedek, gondoltam. Na, keressük meg asszonyt a kutyával. Azalatt a tíz perc alatt a szélben teljesen átfáztam, a tüdőm fájt, a fülem is elkezdett szúrni, mert folyton belefújt a szél. Futáshoz megfelelően, de sétehoz teljesen alul voltam öltözve. Majdnem feladtam, amikor végre megláttam őket...

Mostanra lezuhanyoztam, beebédeltem, estefelé még név- és szülinapozás - szóval lesz mit lefutni holnap is!

Andrológia, urológia, mintaadás

Egészen biztosan rengeteg férfitásramnak volt már ilyen halálközeli élménye - nekem ez volt az első.

Érdekes...

A prosztatavizsgálat fájdalmas (nekem az volt - többen vitatják) és szimplán megalázó, de a mintaadás... Nem is tudom... Nem fájdalmas és kicsit megalázó. De asszem egész jól tudtam kezelni... (Hm - kezelni...) :)

Annak, hogy amerikai filmeken nőttem fel, több hátránya van... Egyrészt sosem fogom tudni értékelni a művészfilmeket és valószínűleg a TV előtt ülve fogok jobbléétre is szenderülni. Aztán sokszor hiányolom a jól eltalált aláfestő zenét életem bizonyos részeinél, néha lassított felvételben látom, ahogy a Balatonon szörfözöm a naplementében... Másrészt viszont, ami történetünk szempontjából fontosabb, abban a hitben éltem, hogy ha majd egyszer bagy leszek és spermavizsgálatra megyek, akkor gyakorlatilag egy szexújságokkal és pornófilmekkel felszerelt fullos 5*-os szállodai szobát kapok... Tévedés! Súlyos tévedés!

Maga az aktus több zavaró körülmény ellenére rendben lezajlott, sokkal simábban, mint gondoltam. Hűűűű de laza vagyok... :)

A helység: konkrétan egy átjáró - értsd: mindkét végén ajtó... Ablak hálistennek nincs. Felszerelés: orvosi szekrények (bár nem láttam, de vízionáltam, hogy tele mások mintáival. Vizsgáló ágy (vagy hogy hívják), rajta egy rongyos (frankón!) 2007-es Playboy. (Na ezt még úgysem láttam...) Az egész szoba mondjuk 2m széles és 4m hosszú.

A körülmények: Az ajtón bekísér egy hölgy (nem ledér és könnyűvérű pornósztár), elmagyarázza, mit hová tegyek és mit csináljak, ha kész vagyok. Nem igazán tudtam figyelni. Bevallom, próbáltam adni a lazát, de rohadtul zavarban voltam. A szoba túlsó végén (is) bezárja az ajtót, de azt még látom, hogy ott egy iroda van, ahol legalább ketten dolgoznak, a monitort bámulva... Az egyik biztosan nő... Csak remélem, hogy nem egy vebkamera képét figyelik, ami az akciómat közvetít... Egyébként ez milyen meló lehet...? Épp Dr. XY-nak válaszol egy mailre vagy egy kedves érdeklődő beteggel beszél telefonon, miközben jól tudja, mi zajlik a háttérben... Van ennél rosszabb meló is, tudom, de akkor is... :)

A következőket a jóízlésemnek köszönhetően nem részletezem, a további zavaró körülmények ellenére (pl. tüsszögés, majd "egészségére doktor úr" meg ilyenek - esküszöm, hallottam, ahogy vicceket meséltek...):
kitttttűnő eredmények! :)

Nekünk is van Bondunk (igen, a James)

Ma délután, ebéd utáni pihengetés közepette, céltudatosan az m2-re kapcsoltam, ahol az Egy óra múlva itt vagyok című hallhatatlan magyar sorozat egy epizódját tekintettem meg. A film valahogy olyan hatással volt rám, mint a Tizedes meg a többiek. Szörnyű korszakról szól, de mégis szórakoztató.
Az a helyzet, hogy sajnos sosem láttam elejétől végéig a sorozatot, tehát nem pontosan vagyok tisztában Láng Vince (főszereplő) történetével - sőt, ez egy kicsit zavaros, ha az ember kihagyja az elejét. De az biztos, hogy Vincénk valamilyen kém / üfynök - féle...

Sajnos vége lett, mint minden filmnek, de a lényeg csak ezután következett... A mi közszolgálati televíziócsatornánk is halad a korral és a reklámblokk előtt benyomott egy rövid promót a következő részről. Egy szerintem hatalmas ötlettel a promó alatt nem az eredeti filmzene, hanem egy James Bond filmzene hallható (Tina Turner: Goldeneye) és a bevezető szöveg az, hogy "nekünk is van Bondunk".

Hogy kinek mennyire tetszik, az ízlés kérdése, nekem nagyon. És megint rájöttem, mennyire fontos a filmzene.
Persze... Azért egy jó film sem árt... :)

A szóban forgó promót nem sikerült megtalálnom... De itt egy részlet az első részből, ami egy korabeli durva autósüldözős akciójelenet... :)

Betegség

Rég voltam beteg. Meglepett és ledöntött a lábamról. Láz, torokfájás, fejfájás... Egész nap egy falatot sem tudtam enni... Ez volt a legijesztőbb.
Elmentem dokihoz (utoljára a jogsim megújításánál jártam nála, évekkel ezelőtt), sorolom neki a tüneteket. Azt mondja, beutal a szemészetre, ideggyógyászatra, hogy kiszűrjük az agydaganat lehetőségét. Hogy mivan...???Mondom lázas vagyok, fáj a torkom és a fejem, ráadásul nem tudok enni!!! Erre ő: nem szokott rendszeresen fájni a feje? NEM! Ja, akkor jó. Eltépi a beutalókat. Akkor kap gyulladáscsökkentőt meg algopirint...
Az igen! Eszem f...om megáll!
Mindezek közben vicceket mesélt, szidta a rendszert, a H1N1 oltást, poénkodott az asszisztenssel, telefonált, de legfőképpen nem figyelt rám, arra, amit mondok. De egyéltalán nem. Ilyesztő.
Lehet, hogy orvost kellene váltanom?
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy belekukkoltam a céges mailjeimbe. Úgy tűnik, főnököm el sem hiszi, hogy beteg vagyok: "tegnap még egészségesnek néztél ki".
Ja, ez így szokott lenni... Mit gondolt, egy héten keresztül szép lassan megy fel a lázam 1 fokonként...? Hozzáteszem: 10 éve egyetlenegy napot sem voltam betegszabadságon.
Lehet, hogy főnököt is cserélnem kellene?
De most már kicsit jobban vagyok: bereggeliztem, bevettem a gyógyszereket, blogolok! :)

OnQ, day 4-5, 7vége

Ennek a hétnek is vége lett, pedig már kezdtem feladni... Egyébként e sorokat vasárnap este, a tél utolsó órájában írom, szóval lassan megkezdődik az új OnQ hét... A tréningek már a megszokott kómás állapotban telnek, automatikusan szívjuk magunkba a tudást. Zűrös két hét áll előttünk...

A pénteki nap Antiékkal zárult a TGI -ban (stilszerűen), jókora adag sizzling fajitas és whiskys koktélok társaságában. A hazaút vidámabb volt, mit odafelé, annyira fáradt voltam viszont, hogy alig tudtam hazavánszorogni. Nem tudtunk Antiékkal tartani salsázni. Sajnos.

Egy részlegvezetővel kevesebben vágunk neki a hétnek - viszonylag szerényen búcsúztattuk, de legalább koccinthattunk vele. Valahogy nem volt az a felhőtlen ünneplés.
Géza napon felköszöntöttük egymást a srácokkal, meg is beszéltük, hogy méltóbb keretek közt is ünnepelünk!

Vasárnap délutánra maradt az Avatar 3D (végre). Remek film, nagyon tetszett. sajnos megerősítette bennem azt az érzést, hogy az emberiség nem tud mit kezdeni magával, valamit nagyon elrontottunk és a végzetünkbe rohanunk. A film kulcsmondata (szerintem): ha kell valami, amit nem adnak, provokálj háborút, lesz ürügyed megtámadni az "ellenséget" és megszerezni, amit akarsz. Gondolkodjon el ezen mindenki egy kicsit. Aztán gondolkodjon el még jobban, legkozelebb, mikor tankol.

A futásnak megint nekikezdtem, a térdem nem fájt (ez már önmagában is csoda, nem tudtam, hogy ennyire sokat számít, a talpamnak melyik részén landolok és  hogy a térdem milyen szögben áll...), csak nagyon kicsit - ha normális technikával futok, nincs fájdalom. A térdemben. A vádlim viszont régen kapott ilyen kiképzést, olyan izomlázam van, hogy járni, sétálni gyakorlatilag nem tudok. De ez legalább elmúlik, ha rendesen folytatom a dolgot! És folytatom! Holnaptól itt a tavasz, bringa elő, futócipő leporol, úszógumi eltűnik! Asszem... :)

OnQ, day 2-3

Foglalunk és becsekkolunk, nyomjuk az iskolapadot, mint a diákok, emellett dolgozunk, néhányan a szállodában alszanak és élnek...
Éjszakás favoritunkat visszautasították, nem vehetem fel. Keep on searching.
Az egyfolytában dolgozók közül kezdenek lebetegedni is néhányan. Én is kezdek kimerülni, a napjaimra visszatekintve sajnos egyre több hibát vélek felfedezni magamban, magamon...

A kora reggeli kelés (ez azt jelenti, hogy fél órával korábban kelek...) is kikészít. Itt kérek elnézést mindenkitől aki 6-ra jár melózni. :) Csak az itthon főzött saját kávé tart ébren... Holnapra egy spéci brazil kávéval lepem meg magam a Frei kávék közül! :) És holnap még ügyeletes is vagyok.

Itthon egy jó meleg fürdővel indítottam, whiskey-t kortyolgattam (jóféle burbon, Woodards Reserve, Zoliéktól...), közben átböngésztem a napi híreket (Isten áldja a wifit), majd Kis Doresszel online bankoltunk és számolgattunk kicsit. Rájöttünk, hogy sosem lesz saját lakásunk. :)

OnQ, day 1

Kicsit besűrűsödni látszanak a napjaim - fogalmazhatnánk úgy is, hogy összecsapóban a hullámok a fejem felett. De mivel van némi szörfös múltam... :)

Reggel szokásos Morning Meeting (bocs a hülye hiltonos terminológia miatt), ezt egy egyeztető meeting követi. Ezzel el is megy a délelőtt, ebéd kövektezik. Éhes vagyok, de valamiért csak egy tál levest tudok letuszkolni a torkomon. Fura. Máskor épp a levest hagyom ki.

Egykor egy interjú, éjszakás recepciós... Az eddigi legjobb jelentkező.

Délután Front Desk Meeting. Fokozódik a helyzet, a csapat teljesen kimerült és fáradt, nehéz uralni a helyzetet, addig fajulnak a dolgok a végére, hogy felháborodott, értetlenkedő és elkeseredett kollégákat kell helyretennem, vigasztalnom. Pedig a neheze még hátravan.

Már csak két interjú 4 és 5 között. Szószó.

Némi időtöltés a pultban. Hazaindulás meglepően enyhe és száraz időben. Még az iPodom is elfelejtettem bekapcsolni. Arra azért odafigyeltem, hogy a Két Pasi és egy Kicsire hazaérjek. A nap egyik fénypontja. Teljesen kikapcsol. Az NCIS csak haba tortán.

Csak dolgozni ne kellett volna 11 - ig. (Checklist, mailek...)
Kis Feleségem a kanapén szundít. Itthon vagyok.
A tévében meg mintha egyfolytában reklám menne...

NAP, hangulat

Először még január közepefelé rohant meg... Aztán ma reggel. Tavaszias - nyárias hangulat...! :)
Utóbbi esetben arra lettem figyelmes, hogy szikrázó napsütésben Baywatch - ot nézek és kakaós csigát majszolok. Mindezt némi (kevés, térdfájós) kocogás után, kellemesen elfáradva. Gyönyörű volt!
A januári eset munka közben történt, valaki rámnyitotta az irodám ajtaját, nekem meg a szemebe tűzött a Nap, szinte átégette a retinámat.... De nem érdekelt!
Nap, napfény, D-vitamin, bőrpír, szél, balatonvíz... Már nagyon hiányzik! Elkezdem a visszaszámlásást... T-2 hónap... Kb.

Addig marad a kondizás, az NCISl és az NCIS LA...! :)

Modern idők - kompatibilitás

Hogy a mindenféle kütyük - eszközök gyártói idióták és mesterségesen kell fenntartaniuk a fogyasztást újabbnál újabb "találmányaikkal", az egy dolog. Mindeközben súlyos összegektől szabadítanak meg minket.... De hogy eközben az idegeinken is citerázzanak...!? A készülékek összekötthetősége meg smafu...? Ez egy olyan indirekt "eszköz" (étsd: csatlakoztathatóság, kompatibilitás), ami nagyon erőteljesen befolyásolja a piacot. Asszem. Biztos nem én fedeztem ezt fel - de ajánlom egy főiskolás szakdolgozat témájához... Esetleg.
Mondja meg nekem valaki, hogy most, a huszonsokadik században miért nem tudom összekötni az 5 éves tévémet a 2 éves számítógépemmel...? Miért kell mindent kiírnom DVD-re...? Ennyire erős a DVD lobby? A HP azt írta a készülék dobozára: Let computers be personal again! Egyetértek! Csak csinálják, amit ígérnek!
Nem ma fogok LCD vagy plazma tévét venni, amin végre lenne egy hdmi csatlakozó...
Ez pont ugyanaz az eset, amikor minden egyes telefonhoz külön headset-et / fülhallgatót kell venni a csatlakozás inkompatibilis volta miatt. A töltőkről nem is beszélve... Vajon az mp3 lejátszók, walkman-ek stb esetében miért nem gondoltak erre...?
Rejtély.
Tényleg... Miért volt csak fekete.fehér tévé egykor? Kijöhetett volna egy zöld-fehér, egy sárga-fehér tipus... És az egyiken csak az mtv1-et, a másikon meg az mtv2-t lehetett volna nézni.
Összekötni  meg nem lehetett volna a kettőt. Lett volna egy-egy tévé minden csatornához.

To Fight Or Not To Fight

Miért döntünk úgy, ahogy....? Belátjuk a döntéseink következményeit? Fel lehet ezt mérni? Ha ténylegesen fel lehetne, nem nagyon tudnánk döntéseket hozni... Legyen bennünk végletes betyárbecsület és álljunk ki olyasvalamiért is, amiben kételkedünk? Lehet felelősen dönteni egy nem vagy nehezen megítélhető helyzetben? Dobjunk fel egy érmét...?

Mennyire befolyásolják az embert a saját életben maradási ösztönei és mennyire adhatja át magát az igazságérzetének? ("A mai világban...")

Meghasonulás, sajnálat, tehetetlenség, lelkiismeret-furdalás.

Egyén vagy csapat. Behódolás vagy küzdelem.

The Gathering Storm. Sötét felhők gyülekeznek. (Pedig közelg a tavasz) Churchill valahogy mindig mindent jól látott. Remélem, most az egyszer nem lesz igaza... És eljön a tavasz. Érezem én. És húzom...

Ezen a borongós hangulatomon nem igazán javított a ma látott Egek Ura (Up In The Air).
A film ugyebár azokról szól, akiket kirúgnak, de még inkább azokról, akik kirúgnak. Road warriors.

Az egyik szerencsétlen, akivel hősünk szenvtelen arccal közli, hogy a cég nem tart többé igényt szolgáltatásaira, azt mondja: amikor kirúgnak valakit, az olyan, mint amikor az ember elveszít valakit a szerettei közül. Csak épp itt ő hal meg, a többieknek meg nagyon hiányzik...

Jó ég, a film közepétől azon filóztam: ha egyszer én is 50 leszek (nem is olyan soká), hogy fogok attól parázni, hogy meg akarnak majd válni tőlem... Ha még pesszimistább mondattal / hangulattal zárjak, íme egy fontos mondat a fimből: Make no mistake - we all die alone...

Séta, Valentin nap (után egy nappal...)

Kis Feleségemmel Február 15-én ruccantunk ki kettesben vacsizni és andalogni egyet (minden bizonnyal jól meg is fáztunk a fagyban...).
Egy mexikói gyorsétteremben kezdünk meló után. Gyorsétterem. Mexikói. Meki, csak burritóval Big Mac helyett. Nagyon finom volt minden - és nagyon drága. Ittam egy mexikói sört is. Tudom, import. De azért a 950 ft sziven ütött kissé... :)

Miután Dorka túlélte a chilit, továbbmentünk a Sugar Shopba. Cukrászda. Design. Nem csak a beltér, a sütik is. Nagyon ott van... És nagyon drága...

Még a cukrászda előtt betértünk azonban a Párizsi Nagyáruházba (az átkosban Divatcsarnok lette belőle és egy kissé megkopott a fénye - köszönhetően az akkori doktrínák szerinti átalakításnak) az Andrássy úton. Nálam valamivel fiatalabb ismerőseim már nem emlékezhetnek erre a helyre, amely még a század (20.) elején nyitott meg és a korabeli budapest legeslegmenőbb bevásárlóközpontja volt. Nem pláza...! Ha jó emlékszem, itt vettük az első (érettségi) öltönyomet... 1991 - ben. Sokáig zárva volt, nem is tudtam, mi lett belőle: Alexandra könyvesbolt. De ez még nem minden: borszaküzlet és kávézó is van - a felső emeleteken meg irodák lesznek. Halad a korral. Azt kell mondjam , egészen elképesztően gyönyörű az egész! A kávéház kupolája már alulról látszik - és csalogat. Megláttam és fel kellett mennem!!! Csak ámultunk és bámultunk: biztosan visszajövünk mjd kávézni egyet! Kifelé megbámultam a borüzlet kínálatát. Erős voltam és nem vettem semmit. Vehettem volna pedig. 8 ezerért Kopár, de volt 30 ezerért is portéka... De én nem...! :)

Weekend, whiskey

Pénteken a viszkizés elég furcsán alakult, valahogy senki sem erre számított... Viszkit, azt ittunk. Finom volt, mindenkinek ízlett - némelyeknek csak gyömbérrel vagy kólával (jééééézusom!).
Fogyott még ez-az, Tomiék söröztek is, Dorka Bailiey's-t szürcsölt.

A filmet, amit szerettem volna, nem néztük meg. Mindent a haverokért és a trance-ért!

Még Joli is eljött: ő sajnálta, hogy nem mentünk végül SEHOVÁ! Én kissé idő előtt elálmosodtam és valószínűleg nem tűntem túl lelkesnek a fotelban nyitott szájjal durmolva... Épp csak a nyálam nem folyt, asszem...

Lehet, hogy nincs egy jó hely Budapesten? A Buddha Beach volt az utolsó...? Mindenki mást akart volna? Lehet, hogy igazán senki nem akart menni? Pedig többször nekiveselkedtünk! Kell várnunk egy hónapot NT bulijáig...? Az internet sem nyújtott megoldást. Maradtunk a youtube-nál, a trance-nél és a beszélgetés - iszogatásnál.

Egyben azért megállapodtunk: kedden megnézzük a filmet... Szilikonvölgy Kalózai. De most már tényleg.

Bécs, OnQ

Sokadszor vagyok Bécsben (idén pl. másodszor), mindig meglep, mennyire szimpatikus város... Mondjuk a taxis nem volt képben, mikor a szálloda nevét bemondtam... És hát nem egy panzióban lakom... Szerintem a Hiltont (valamelyiket) Budapesten is bárki megtalálja, nemhogy egy taxis... De ez a tag telefonos segítséget kellett, hogy kérjen - pedig GPS is volt a kocsiban...


Mivel egészen kivételesen zűrös napom volt, alig ettem, mire a szállodába értem, már alig láttam a fejfájástól, a rendetlenkedő gyomrom nagyon tiltakozott a benne zötykölődő fél tál húsleves, két muffin, egy szalámis szendvics és egy kávé koktélja ellen... A jó kis wiener schnitzel aztán megvigasztalt egnem, a gyomromat és még a fejemet is! :)


Éééééés most: OnQ tréning, így az éjszaka közepén... Legalább egy óra online... Ameddig az aksi bírja!
Arról, hogy mi az OnQ, később, talán... Érdekel valaikt? :)


Ja, a vonat nagyon kultúrált volt - Railjet, OBB... Így érdemes vonatozni! Csak valahogy a Keleti Pu. vadkeleti hangulatát nem lennék képes feldolgozni - ha mondjuk külföldi lennék... Speciel azonnal visszautaznék oda, ahonnan jöttem. De legalábbis Bécsig... :)

Tél, megfázás, hazaérkezés

Beérünk a -10 - ből a lépcsőházba... Itt a másodperc tört része alatt szembesülünk a ténnyel, amit a hidegtől eddig észre sem vehettünk: folyik az orr... Belépünk a lakásba, még jobban rákezd... Latyakos a cipő, nem tudsz bemenni. Le kell venni, ki kell fűzni. Nem tudod... Amíg lefelé tartod a fejed, a nedvek (áhhh...) még szabadabb áramlása, nincs segítség, most biztos elcsöppen és csiklandoz is, úristen, csak nehogy tüsszentsek...
Na a megoldás: annak ellenére, hogy szakad rólam a víz (arra sincs idő, hogy a kabátot levegyem - rosszabb esetben még a sapka és a kesztyű is rajtam...), a cipőm félig kifűzve, botorkálva, sután nekiindulok, hogy a papírzsepit a fürdőben megszerezzem. Ekkorra beugrik, gyerekként hogyan is intéztük el az effajta problémákat, zsepi nélkül... Az olyan macerás... Nagy is a kisértés... De nem: felszegett fejjel, szipogva, sötétben, kimelegedve, mindent leverve megszerzem... Kifújom... Megérte hazajönni...!

Cardinals

Ne rójatok meg érte, fájdalmamnak itt kell hangot adnom: a Cardinals kiesett az NFL rájátszásából... Arizona messze van, keveseket érdekel ez a hír, tudom... Valszeg érezték a bíztatás hiányát - nem néztem a meccset ugyanis, csak a második félidőre értem haza, akkor már menthetetlenek volt a hekyzet... Olyan meccset játszottak a Green Bay Packers - szel, amilyen gyönyörűt még nem volt szerencsém látni. Megérdemelték volna a továbbjutást és az esélyt a Superbowlra. Tavaly is kevésen múlt, a döntőn buktak el, az utolsó pillanatban.

2010 talán az ő évük lesz.

Ingyen krumpli és hagyma by Fidesz kontra XII. kerületi Önkormányzat

Magyar valóság, 2010.

Első kör:
Szóróanyag a postaládában, szép narancssárga betűkkel:
2010 január 10- től 15-ig  a Fidesz XIII. kerületi szervezete ingyen krumplit meg hagymát oszt az arra rászorulóknak. Bár én nem éltem meg azokat a rettenetes időket, de nekem kapásból visszás és gyanús, ha bármilyen párt bármilyen címszóval ingyen osztogat bármit. De ezzel a dolognak nincs vége:
Második kör:
A XIII. kerületi Önkormányzat felháborodását fejezi ki - szintén egy szórólapon, szintén a postaládába helyezve -, hogy a Fidesz XIII. kerületi szervezete az ő akciójukat valótlanul a sajátjukként tüntette fel... Tényleg nem szép...! A szociális segítség, támogatás a szociális intézmények, önkormányzatok stb. dolga, nem a pártoké. Nyilván sok embernek van szüksége segítségre, persze - de ezt a szükséget pártok népszerűsítésére felhasználni, undorító, veszélyes, etikátlan, tisztességtelen...

Én is felháborodtam.
Ezek az akciók tényleg elérik céljukat? Ha ingyen kenyeret és cirkuszt adunk a népnek, tényleg ránk szavaznak...? Megismétli a történelem önmagát? Remélem, más eszközei is vannak még a politikának, hogy választókat, szavazatokat nyerjenek maguknak...

Fel vagyok háborodva. Hallatlan. Lehetetlen...

Bécs, advent, 2009 december

Gergővel és Eszterrel fél 8 - ra beszéltük meg a találkozót, náluk. Igen, reggel fél 8 - ra. Ebből a csak annyi lett, hogy mi épphogy valamivel fél 8 előtt tudtunk csak elindulni itthonról. Igen, mert ellustálkodtuk az időt. Főleg én... Szegények 8-ig vártak ránk, gondolom, rendkívül boldogok voltak emiatt...

Na de aztán beültünk a céges Focusba, megismerkedtem a TDCI, a tempomat és a navigáció csodáival - visszafelé az ülésfűtés koronázta meg élvezeteimet. A következő autómban ez utóbbi egészen biztosan benne lesz! Apró figyelmetlenségemet (ami abból adódott, hogy nagyon a navigációval voltam elfoglalva a városban...) leszámítva gond nélkül bejutottunk a városba - azt hittem, nagyobb lesz a forgalom. A határon ugyebár immáron megállás nélkül lehet áthaladni - gyerekkoromban ez még csak álom volt. Legalábbis anélkül, hogy utánunk ne lőjenek... :)

Bóklásztunk a tömegben, a Milka sátraknál kezdtünk, Eszterék már itt jól bevásároltak, Dorka is kapott ajándékot (ehhez mindössze azt kellett füllentenie a lila Mikulásnak, hogy van egy gyereke...).

A következő állomás kicsit zsúfoltabb volt, én vettem egy sálat, Gergőék összevesztek, de azért ittunk egy-egy puncsot meg forralt bort is... És sajna ettől nem lett sokkal oldottabb a hangulat. Gergő, legközelebb használd a fénykepeződ, kérlek!!!! :)

E ponton ráadásul már eléggé fáztunk, amit én azzal tetéztem, hogy feltétlenül Starbucksban szerettem volna felmelegedni, egy jó Americano és némi szuvenír (bögre vagy termosz) kiséretében. Gondoltam, bevezetem Gergőéket a kávézás örömeibe... Nem sikerült. A Starbucks keresése közben egyszer egy árustól kaptunk némileg lenéző útbaigazítást ("amerikanische Invasion ist überall...") majd az egyre növekvő tömegen kersztül végülis elértük a célt a Kaertner Strassén- ennyi embert ilyen kis helyen tolongani még életemben nem láttam. De komolyan. Londonban sem. Pedig... :) A kávéról lemondtunk (Eszterék végképp nem voltak lelkesek a kígyózó sorok láttán), Dorkával egy-egy bögrét azért csak bezsákoltunk...

Vissza a kocsihoz Gergő vadiúj iPhonejának segítségével navigálva... Nagyjából fél óra telt el, míg autóba tudtunk szállni.. Visszafelé is én vezettem, élveztem az ülésfűtést (mert ekkorra tényleg szétfagytam, pedig jól beöltözem).

Sötétben hagytuk el Bécset, nem annyira voltam lenyűgözve, mint gondoltam, anyu már tavaly úgy nyilatkozott, mikor advent idején itt járt, hogy már nem annyira szép itt az ünnep, mint volt. Teljesen összemérhető a Budapestivel. Ezzel nem mindenki ért egyet. Pl. Dorka. :)

Hogy jövőre (2010) visszatérünk-e? E pillanatban ez nem igazán eldönthető...

NFL 2009 - Own the Moment promo